SZÉKELYFÖLD FÖLDRAJZI FEVÉSE

ERDÉLY FÖLDRAJZA


Erdély, Transylvania, (Ardeal, Siebenbürgen) egy országnyi nagyságú természeti és történelmi területegység a Kárpát medencében. Az évszázadok során tartozott Magyarországhoz, a Habsburg monarchiához, de volt önálló fejedelemség is. Ma Romániához tartozó terület.

Földrajzi fekvés: A történelmi Erdély, amelyhez hozzátartozik a Bánság és a Pártium is 103000km2 (Magyarország 92.800 km2). Ha csak földrajzi szempontból vesszük, akkor Erdély az Erdélyi-medencéből és az azt körülölelő hegyekből áll, ennek területe körülbelül 60000km2. Erdélyen áthalad a 46˚ északi szélességi kör, érintve Szeben, Brassó, Kovászna megyéket. Az Erdélyi-medencét - mintha egy vár volna – a Kárpátok hegylánca veszik körül: Keleti-Kárpátok, Déli-Kárpátok és az Erdélyi- középhegység (Nyugati Szigethegység), melyek a múltban védték ezt a területet. Csak Észak-nyugat felől határolják alacsonyabb dombok, a Szilágysági- dombság. A medencét három nagy folyó szeli át: a Szamos, a Maros és az Olt.
Erdély „fővárosa” Kolozsvár, az Erdélyi-medence ÉNy-i részén fekszik, a Kis-Szamos völgyében. A város fölött a Gyalui-havasokhoz tartozó Bükk-erdő emelkedik. É-on a Szamos menti dombok határolják. Kolozsvár Erdély legnagyobb városa, az erdélyi irodalom és művészet központja, egyetemi város. (Bábes-Bolyai Tudományegyetem, Egyetemi Fokú Protestáns Teológiai Intézet). A városban van az Erdélyi Református Egyházkerület központi hivatala is, a Püspökség. A város nagy szülöttje Hunyadi (Corvin) Mátyás, Magyarország királya (1458-1490), akinek lovas szobra a város főterén áll, mögötte a Szent-Mihály templommal. Itt született gróf Bánffy Miklós külügyminiszter, író, lapszerkesztő, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka; Reményik Sándor költő; Szervátiusz Jenő szobrász. A városnak híres botanikus kertje van.


Domborzatilag a következő nagy tájegységeket különítjük el:


1. Erdélyi -középhegység: A Maros völgyétől (D) egészen a Szilágyságig terjed (É). Elválassza az Erdélyi-medencét (K) az Alföldtől (NY). Alacsony hegyek (1800m), de nagyon látványosak. Kőzettani szempontból változatos felépítésű terület; vannak kemény kristályos kőzetek, vulkanikus kőzetek, valamint puhább üledékes kőzetek (mészkő). A Körösök (Fehér-Körös; Fekete-Körös; Sebes-Körös) innen erednek és a Tiszába ömlenek.
Jelentős hegyvonulatai:
a) Királyerdő-hegység (hajdanán királyi birtok és vadászterület volt) mely barlangjairól híres és látogatott: a Medvék barlangja gyönyörű és változatos cseppkövekkel; a Szelek-barlangja, mely a leghosszabb (43km) és a Körösrévi barlang.
b) Bihari - hegység. Karsztvidékei szintén ámulatba ejtik az idelátogatót: Pádis, Szamosbazár.
c)Torockói-hegységből kiemelkedik a Székelykő impozáns szikláival, mely alatt népviseletéről és sajátos építészetéről híres Torockó és Torockószengyörgy fekszik.
Messze földön híresek a keskeny sziklaszorosok, mint a Remetei szoros, a Tordai-hasadék és a Túri-hasadék. Ez a történelmi Aranyosszék.
d) Gyalui –havasok: kristályos kőzetekből álló, széles, fennsíkszerű hegytetőkkel, Kolozsvártól délre húzódik. Kolozsvár és a Gyalui-havasok között terül el a szintén népviseletéről és fiatornyos templomairól híres tájegység, a Kalotaszeg.
e) Erdélyi-érchegység: délen húzódik, és mint a neve is mutatja ércekben gazdag. Ezért a tájat itt az ember nagyon megváltoztatta és változtatja ma is (Verespatak-i aranybánya)
Itt találhatók a Detonátai bazaltoszlopok csupasz sziklái, ami szintén turisztikai látványosság.


2. Az Erdélyi –medence: A Kárpátok által körülzárt medence Erdély közepén. A földtörténeti harmadkorban itt még tenger volt, mely kapcsolatban állt Nyugat felé a Pannon-tengerrel. A tenger visszahúzódása után lerakodott üledékes kőzetekben kősó és földgáz halmozódott fel, melyek a medence legjelentősebb altalaj kincseit képezik. A dombvídék átlag magassága 400-600 m, de K felé a dombok elérik az 1000 m-t is: Bekecs-tető; Siklódkő.
a) Az Erdélyi medence szélein, a Kárpátok lábainál több kisebb-nagyobb medencét hoztak létre a dombok: Fogarasföld; Szebeni-medence délen; Sóvídéki-dombság; Homoródi-dombság keleten.
b) A Szamos menti hátság ÉNY.-on zárja be.
c) A medence közepén két nagyobb tájegységet különítünk el:a Mezőség, mely kopár, agyagos,suvadásos vídék, mesterséges tavakkal; és a Küküllőkközi- dombság, mely folyók által (Nagy-Küküllő;Kis-Küküllő, Nyárád, Maros) felszabdalt dombság, szöllős teraszokkal.


3. Keleti-Kárpátok: Az ország északi határától (Ukrajna) a Prahova völgyéig húzódó 40 km hosszú hegylánc. Legmagassabb hegye É.-on a Radnai –havasokban a Pietrosz-csúcs (2303m). A Keleti-Kárpátokat különböző kőzetekből felépülő, É-D-i irányba párhuzamosan húzódó három hegyvonulat alkotja.
a) A külső vonulat : ( a Moldova felőli része) üledékes kőzetekből épül fel. Erdő borította alacsony hegyek. Ráró; Esztena; Csalhó; Gosman; Tarkő; Nemere; Berzeneci; Háromszéki; Bodzai havasok.
b) A középső vonulat: kemény, kristályos kőzetekből épül fel. Ez alkotja a Keleti-Kárpátok gerincét: Radnai; Szuhard; Borgói; Besztercei; Gyergyói; Csíki-havasok. A mészkőből felépülő Nagyhagymás-hegységből (Gyergyói-havasok) ered Erdély két nagy folyója, az Olt és a Maros. Itt nagyon látványos szikla alakzatokat találunk: Egyeskő és Fekete-hagymás. Szomszédságában van a Békási-szoros, a Keleti-Kárpátok leglátványosabb szurdokvölgye, mely valóságos sziklarengeteg
c) A belső hegyvonulat: vulkanikus eredetű hegyek alkotják: Avas, Gutin; Lápos; Széples (Cibles); Kelemen, Görgényi-havasok; a Hargita és a Persányi hegység. E hegyek domborzatát a vulkánok alakították ki. Jellemzői a vulkáni fennsíkok (lávamezők), kalderák (nagy kiterjedésű mélyedések), kráterek, vulkáni sziklafalak.
A Hargita déli részén a Nagy-Csomád hegy kráterében van a vulkanikus eredetű Szent-Anna- tó. A Keleti-Kárpátokban feltörő ásványvíz (borvíz) források és szolfatárak (kénes fürdők, kigözőlgések) a vulkáni utóműködés hatásai. Ezek köré híres fürdőhelyek épültek ki, mint Borszék, Hargita-fürdő; Torja, Bálványos; Tusnád; Kovászna.
A hegyvonulatok között tágas, jól benépesült medencéket találunk: Máramarosi-Gyergyói-Csíki-Háromszéki-Brassói-medencék. Az átjárást a hegyvonulatok között a hágók, szorosok könnyítik meg: Bucsin, Tolvajos- hágók, Gyimesi, Ojtozi-szoros.


4. Déli-Kárpátok: A Prahova folyó völgyétől a Temes folyó völgyéig kelet-nyugati irányba húzódnak. Románia legmagasabb hegyei. Számos hegycsúcs meghaladja a 2500m-t. Legmagasabbak a Moldoveanu (2544 m) és a Negoiu (2535 m) a Fogarasi-havasokban.
Ezeket a hegyeket kemény, durva, kristályos kőzetek alkotják. Leglátványosabbak azok az alpesi jellegű hegyek, amelyek formáikban megőrizték a jégkorszak nyomait. (Svájc hegyeire emlékeztetnek). Ide tartoznak a Fogarasi-havasok; a Paring és Retyezát-hegységek. Mindegyikben találunk gleccservölgyeket, tavakat, melyeket „tengerszemeknek” nevezünk.
A Déli-Kárpátokhoz tartozó fontosabb hegységek még: a Bucsecs, Királykő és a Szebeni-havasok. A hegyvonulatok között itt is medencéket találunk. A legismertebbek a szénben gazdag Petrozsényi-medence és a Hátszegi- medence. Fontosabb átjárói a Törcsvári –szoros (Tömösi-hágó) és az Olt vize által vágott Vöröstorony-szoros.
A Retyezát-hegység egy része természetvédelmi táj. A sajátos, eredeti táj, a tavak, a különleges növény és állatvilág védelme érdekében nemzeti parkot hoztak létre.


Erdély éghajlata:

Az Erdélyi- medence és a Kárpátok között jelentős éghajlati különbségek vannak, de mindkettőnél érződik az Atlanti-óceáni hatás. Az Erdélyi-medence éghajlata mérsékelt kontinentális. A nyarak melegek, a júliusi középhőmérséklet 18˚C, az utóbbi években 20˚-25˚C fölé is emelkedett. A telek hidegek, a januári középhőmérséklet -3˚C. Jelentős a hőmérséklet ingadozás, főleg tavasszal és ősszel. A csapadék mennyisége 500-600 mm/ év körül van, legkevesebb a Mezőségen esik. A nyugati irányból fújó szelek hozzák a nedves légtömegeket. Nagyenyed és Gyulafehérvár környékén érződik a leginkább a hegyekből alábukó száraz és meleg (főn) típusú szelek hatása.
A Kárpátokban hegyvidéki éghajlat uralkodik. A nyarak rövidek és hűvösek, a juliusi középhőmérséklet 10˚-12˚C. A tél hosszú, hideg és zord, a januári középhőmérséklet - 6˚-8˚C. A csapadék mennyisége 1000 mm/ év körül van, de mértek 1400 mm-t is a Bihari- hegységben és a Fogarasi-havasokban. A havasokban (Fogaras, Hargita) április-májusig hó van, ami a téli sportoknak kedvező.
Külön említést érdemel a hegyközi medencék éghajlata: Gyergyó, Csík, Háromszék.
Ezek a területek a Kárpát-medence leghidegebb vidékei . A telek nagyon hidegek, gyakran mérnek -30˚C-t, de mértek itt országos hidegrekordot is. Gyakori a hőmérsékleti inverzió, ami azt jelenti, hogy a medencében hidegebb van, mint a környező havasokban. Télen köd „üli” meg a medencék alját, miközben a hegyekben ragyogóan süt a nap. A Háromszéki-medencében ÉK-i irányból hideg téli szél fúj, a Nemere.


Erdély vizei:

1) Folyók: Az erdélyi medence vízhálózat gazdag és változatos. A folyók nyugati irányúak és Magyarország területén ömlenek a Tiszába. Kivételt képez az Olt. Erdély legnagyobb folyója a Maros a Nagyhagymás hegységből ered és átszeli az Erdélyi-medencét. A Nyárád, Kis-Küküllő, Nagy-Küküllő, Aranyos, Sebes, Sztrígy folyók vizét viszi a Tiszába.
Észak-Erdély vizeit a Radnai-havasokból eredő Nagy-Szamos és a Békás-hegységből eredő Kis-Szamos gyűjti össze. A két folyó Désnél egyesül és ÉNy-i irányban hagyja el az Erdélyi-medencét.
Az Olt szintén a Nagyhagymás hegységből ered, a Maros „testvér-folyója”. Ezzel ellentétben déli irányba folyik, átvágja a Déli-Kárpátokat (Vöröstorony-szoros) és a Dunába ömlik. Két jelentősebb mellékfolyója a Homoród és a Feketeügy.
2) Tavak: A Székelyföldön járva csodálatos tavakat látunk. A Szent-Anna-tó a Hargita déli részén egy kialudt vulkán kráterében van. Ez az egyetlen kráter tó Kelet-Európában. A Kárpátok gyöngyszeme. Jókai Mór 1853-ban itt járva „Erdély legköltőibb helyének” nevezte. A tó kizárólag csapadékból táplálkozik. A Szent-Anna-tó mellett van a Mohos-tőzegláp, mely a tundra övezetének világához hasonlít. Valamikor ez is vulkanikus tó volt, de az idők folyamán feltöltődött és ma már süppedős tőzegréteg borítja. Itt-ott még megcsillannak benne a hajdani összefüggő víztükör apróra zsugorodott tószemei.
A Székelyföld másik híres tava a Gyilkos-tó. 1837-ben keletkezett természetes völgyzáródás révén. A Gyilkos-hegy lábánál felhalmozódott nagy mennyiségű kőtörmelék egy hosszan tartó esőzés következtében lecsúszott és elzárta a víz folyását. A tóból kiálló fenyőcsonkok és a Kis-Cohárd meredek mészkőfalai ámulatba ejtik az idelátogató turistákat.
Erdély egyik legfontosabb természeti kincse a kősó és ott ahol a felszínhez közelebb van sóstavak alakultak ki: Vízakna, Désakna, Torda, Szováta. Leghíresebb a szovátai Medve-tó. Az erdőkkel körülvett tó egy kiterített medvebőrhöz hasonlít, innen kapta nevét. Helioterm tó (a Nap által melegszik fel), a vizének hőmérséklete eléri a 34˚-40˚C is. Gyógyhatásáról is híres a tó vize és iszapja -nőgyógyászati, idegrendszeri, mozgásszervi betegségeket gyógyít.
A Déli-Kárpátok gleccser formálta völgyeiben kristálytiszta vizű gleccsertavakat találunk, melyeket „tengerszemeknek” nevezünk. A Bălea-tó és a Copsa-tó a Fogarasi-havasokban, a Bucura-tó a Retyezát-hegységben van. Ez utóbbi a legnagyobb gleccser tó Romániában.
Említésre méltók a Mezőség mesterséges halastavai is, mint a: Mezőzáhi-, Gyekei-, Cegei-tavak.


Erdély növény és állatvilága:

1) Erdély növényvilágát, mint neve is elárulja, mindenek előtt az erdők uralják. Ma is kiterjedt erdőségek borítják a hegyeket. Az alacsonyabb területeken az erdők helyét a megművelt szántóföldek vették át. A növényzet, az éghajlat és a domborzat szerint változik.
Az alacsonyabb és melegebb éghajlatú dombok a tölgyesek övezete. Itt honos a kocsányos tölgy, csertölgy és a kocsánytalan tölgy. Az erőkben a tölgy más lombos fafajokkal keveredik: kőris, juhar, szil, hárs. A magasabb dombokon és az alacsonyabb a bükk az uralkodó. Hatalmas erdőségeket alkot. A magas hegyek, havasok a fenyvesek hazája. Összefüggő erdőségeket alkot a lucfenyő, de előfordul a cirbolyafenyő, erdeifenyő, jegenyefenyő és a nehezen megközelíthető helyeken a tiszafa. A havasi övezetben 2000m magasságban a törpefenyők és a borókafenyők alkotnak áthatolhatatlan sűrűségeket. E fölött a gyephavasok, legmagasabban pedig a mohák, a zuzmók, csupasz sziklák világa található.
A hegyekben számos ritka növény fordul elő, mint a havasi gyopár, havasszépe, sárga tárnics, erdélyi harangláb.
Különleges növényzete van a hegyekben kialakult tőzegmohos lápoknak. Növényei közül feltűnnek a harmatfűfélék, melyek ragadozó táplálkozásukkal kerültek a figyelem középpontjába. Ugyancsak ritka a törpenyír, mely jégkorszaki reliktumnak (maradványnak) számít. A dombokat több helyen nárcisz mezők borítják. Az erdőket, dombokat, a réteket vadvirágok és gyógynövények sokasága tarkítja.
Az erdélyi Mezőségnek sztyeppe jellegű növényzete van. Mezőzáh környékén él a szigorúan védett keleti bazsarózsa.
2) Erdély állatvilága gazdag és változatos. Itt még előfordulnak olyan állatfajok, melyek Európa más vidékein már eltűntek. Ilyen a barnamedve, hiúz, vadmacska. Ez utóbbiak védett állatok. Az alacsonyabb területeken- Küküllő mente, Mezőség – gyakori a nyúl, fácán, fogoly, őz, róka, vaddisznó. A hegyvidékek – Kelemen-havasok, Görgényi-havasok nagy vadállományát a szarvas, barnamedve, farkas és hiúz képviselik. A Kárpátok legmagasabban élő nemes állata a zerge (a Retyezát-hegységben).
A madárvilág legértékesebb fajai a: siketfajd, fajdkakas, császármadár és a sasfélék.





Erdély földrajzi tájegységei, kisebb vidékei:

1). Kalotaszeg: Magyarország felől jövet, a Királyhágón átkelve érünk Kalotaszegre. A Sebes-Körös és a Kalota vize által közrezárt „szeg” (dombvidék)-től kapta nevét. A festői környezetben fekvő dombvidéket a Kalota, Sebes-Körös, Almás, Nádas vízfolyások szabdalnak fel: Felszeg, Alszeg, Nádas-mente (Cifra-Kalotaszeg), Kapus- vidéke népnyelvi területekre. A vidék fölé emelkednek a Gyalui-havasok, a Vigyázó (Vlegyásza-1836m) és a Meszes-hegység. A vídék központja Bánffyhunyad, régen vásárváros volt. Nevezetesebb települések: Körösfő, Magyarvalkó, Magyargyerőmonostor, Inaktelke, Sztána, Vista, Méra, Gyalu. A többnyire református vidék nagy történelmi események színtere volt az évszázadok folyamán. Innen indult utolsó útjára Vasvári Pál, az 1848. március 15-i pesti forradalom vezérszónoka. Itt élt sztánai birtokán Kós Károly író, építész, tudós, a kalotaszegi táj szerelmese.
Lakossága földműveléssel,állattenyésztéssel foglalkozik. A gyenge, terméketlen föld nem jelentett különösebb értéket,ezért az itteni lakosság népművészeti tárgyakba fektette és halmozta vagyonát.
Kalotaszeg a népművészet kincstára. Világhírűek az itt készített varrottasok, a fából faragott dísztárgyak és a népviselet. Jellegzetesek a fiatornyos festett deszkamennyezetű erődtemplomok.

2). Aranyosszék és Torockó: Az Erdélyi-medence Ny-i részén, az Aranyos folyó alsó szakaszának mentén,síkságán fekszenek Aranyosszék települései, Kolozs és Fehér megye határán. Nyugaton a különleges szépségű Torockói-hegység határolja. Innen keleti irányba lejt a domborzat az Aranyos torkolatáig Keresztmezőig. A vidék világhírű természeti csodája a Tordai-hasadék.
A vidéket, a történeneti források szerint, a kézdi székelyek népesítették be. A XVI.században lakosai protestánssá váltak, unitárius és református hitre tértek. Kultúrájukat, nyelvjárásukat erős mezőségi hatás érte. A XX.század második felében az erőltetett iparosítás, és a közeli városok lakosságának mesterséges felduzzasztása után intenzív töldségtermesztéshez fogtak. Ez a vidék ma Erdély egyik legpolgáriasultabb területe. Gazdasági kapcsolataik szorosan összefűzték az Aranyos forrásvidékén élő mócokkal és a mezőségi románsággal is. Ez a kapcsolatrendszer kultúrájukban is tükröződik.
Központja Torda, fontos kereskedelmi utak találkozásánál fekszik,sóbányáiról híres,kézműves,polgári város i centrum volt. A XX.század közepéig jelentős kerámiközpont működött.A vidéket ma vegyes lakosságú, románok és magyarok lakják.
Sajátos nyelvi, kulturális és etnikai szigetet alkot Torckó és Torockószentgyörgy. E két magyar település az Aranyos és a Maros folyók vízválasztójánál, Aranyosszéktől Ny-ra, a Székelykő lábainál fekszik. Torockó hajdanán városi rangú bányásztelepülés volt, míg Torockószentgyörgyön magyar jobbágyok éltek. Torockó jellegzetes településszerkezettel és építészettel rendelkezik. Az erdélyi szász falvakra jellemző zárt utcaképet találjuk meg benne, a két szintes házak frank típusú oromzattal rendelkeznek. Az alsó szinten hajdanán vasverő műhelyek voltak, míg a felső szintet lakásként használták. A XIX. század második felében a nagyipari létesítmények hatására a torockói vasverés elveszítette korábbi jelentőségét, nem biztosított megélhetést, éppen ezért lakossága önmagába zárkózott, visszafejlődött, elparasztosodott, napjainkra elnéptelenedett, elöregedett. Hajdani kivételes státuszát tükrözi jellegzetes archaikus ünnepi viselete. A szomszédjában fekvő Torockószentgyörgy megőrizte vitalitását, kivételesen díszes textilanyagát. Mindkét falu a növekvő faluturizmusban látja jövőjét. Erre predesztinálja festői természeti környezete, hagyományos építészete, viselete és lakáskultúrája.
Jellegzetes házaikat védetté nyilvánították, a falu a Világörökség része.


3). Mezőség: Az Erdélyi-medence központi fekvésű tájegysége, a Maros, Kis-Szamos, Nagy-Szamos, és Aranyos folyók ölelésében. Vízfolyásokkal felszabdalt dombvidék. A halmok között sok tót (halastavak) találunk, a völgyek szélesek, melyekben kis vízfolyások vannak. Erdőtlen, fátlan, Orbán Balázs a nagy székely író szerint „ijesztően kopár” vidék, ezért kapta a Mezőség nevet. Nagyrészt füves terület, sok a szántó. A lejtőkön gyakoriak a földcsuszamlások. Földrajzi szempontból két részre oszlik: Északon, Magas-Mezőség (vagy Szamosi-Mezőség) a Szamoshoz nyíló északi völgyeket foglalja magába; és a Marosi-Mezőség, a Maroshoz nyíló déli völgyeket foglalja magába. az egyik legarchaikusabb magyar tájegységünk. A magyarság napjainkban kisebbségben, nyelvszigetekben él a románság között. Makkai Sándor holt tengernek nevezte ezt a nagy kiterjedésű területet, ahol sem jelentősebb város, sem kereskedelmi útvonal nem található. Mezőség vármegyei terület volt, itt gazdag nemesi élet virágzott hajdanán. A jobbágyfalvak mellett kisnemesek éltek Kolozson, Magyarszováton. A XVII. századi veszedelmek megtizedelték a magyar lakosságát. Az elnéptelenedett területekre románokat telepítettek, igy a XVII-XVII században kezdődik a román lakosság tömeges betelepülése.
. A szórványlét csak fokozta az itteni magyarság elszigetelődését, elzárkózását. Az erdélyi magyar értelmiségi réteg csak a két világháború közötti években fedezte fel az itteni magyarság jellegzetes sorsát és kultúráját. Egyik legismertebb települése Szék, mely hajdanán sóbányászatáról híres mezőváros volt, majd a bányák megszűnése után bezárkózott saját hagyományaiba, kultúrája elparasztosodott. A mezőségi magyarság szinte a XX. század végéig megőrizte hétköznapi és ünnepi viseletét, mely a régi erdélyi polgári és kisnemesi ruházat elemeit konzerválta. Építészete átmenetet képez a székely és az alföldi építészet között. Lakó épületeiket földből készítették és náddal födték. Archaikus népzenéje és tánchagyománya híres A mezőség két nagy szülöttje gróf Czegei Wass Albert (Válaszút), és Sütő András (Pusztakamarás) írók. A mezőségi népzenét és néptáncokat Bartók Béla és Kodály Zoltán tették világhírűvé.

4). Beszterce vidéke: Az Erdélyi-medence északi részén, a Keleti-Kárpátok lábánál több kisebb medence sorakozik: Naszód, Beszterce, Sajó. Északon és Keleten a Radnai-havasok, a Borgói-hegység és a Kelemen-havasok határolják. A domborzat nyugat felé lejt és kapcsolódik az Erdélyi-medencéhez. Vizeit a Nagy-Szamos gyűjti össze. Legfontosabb mellékvize a Sajó. Jelentős gyümölcstermesztő (alma, szilva) vidék. Központja a szászok alapította Beszterce. A magyarság itt is szorványban él. E táj szépségeit, Reményik Sándor erdélyi költő örökítette meg verseiben Borberek-i tartózkodásai alkalmával.

5). Maros völgye Dédától Déváig: A Maros Erdély leghosszabb folyója, neve a dákoktól származik, akik a folyót Marisnak nevezték. A Maros miután átvágja a Keleti-Kárpátok vulkáni vonulatát kiér az Erdélyi medencébe, amelyet ÉK-DNy - i irányban szel keresztül. A folyó völgye egyre jobban kiszélesedik, a folyót kísérő dombok egyre alacsonyabbak lesznek. A széles folyó menti árterületeken és völgyteraszokon gabonát termesztenek. Útja során számos mellékfolyót vesz fel: Görgény, Nyárád, Aranyos, Kis-Küküllő, Nagy-Küküllő, Ompoly, Sebes és Sztrígy. A Maros völgye Erdély egyik legsűrűbben lakott, legiparosodottabb vidéke és egyben az egyik legszennyezettebb is. A folyó partján több fontos város épült ki: Szászrégen, Marosvásárhely, Nagyenyed, Gyulafehérvár és Déva. Ezek közül a legnagyobb Marosvásárhely, a Székelyföld „fővárosa”. Gazdasági és művelődési központ. A nagy műveltségű könyvtáralapító gróf Teleki Sámuel „magyar Göttingának” nevezte Marosvásárhelyt. A Bolyaiak városaként is emlegetik, mivel itt élt és dolgozott a két világhírű matematikus Bolyai Farkas és fia Bolyai János.
A dél-erdélyi városok közül Déván, Vajdahunyadon, Szászvárosban, Szászsebesen és Gyulafehérváron élnek magyarok. A Hátszeg környéki magyar nemesi, birtokos réteget a történelem vihara elsodorta, ezekben a falvakban ma már túlnyomórészt románok élnek. Déva környékén Lozsádon, Bácsiban, Rákosdon vannak elapadó magyar közösségek. A XIX. század végén a magyar kormány Déva szomszédságába Bukovinából telepített székelyeket.
Gyulafehérvár az Ompoly folyó torkolatánál fekszik, a középkori erdélyi főváros. A fejedelemi udvar székhelye volt évszázadokon keresztül. Ma a római katolikus püspökség székhelye. A püspöki székesegyház Erdély legmonumentálisabb román kori épülete. A város szülötte Gy.Szabó Béla, grafikus, festő, író. Nagyenyedet a Maros parti várost a református vártemplom és az ősi Református Bethlen Kollégium teszi nevezetessé. Itt született Makkai Sándor református püspök, író.

6). Nyárád mente: A történelmi Marosszékhez tartozó terület. Domborzatát a folyó menti sik terület és az azt kísérő dombok alkotják. A Nyárád a Görgényi-havasokból ered, a Mezőhavas oldalából, nyugati irányba folyik és Nyárádtőnél ömlik a Marosba. Nevét a partjain növő nyárfákról kapta. Magyarok (székelyek) lakta vidék. Központja Nyárádszereda, a folyó középső szakaszán elterülő városka. Itt választották Bocskai Istvánt 1604-ben Erdély fejedelmévé. A Felső-Nyárád mentét tréfásan „Szentföldnek” nevezik, mert az itt élő lakosok hitbuzgó katolikusok. Az Alsó- Nyárád mentét, „Murokország”- nak nevezik, mert itt sok kerti veteményt- sárgarépa (murok), petrezselyem, zeller- termesztenek, főleg Marosvásárhely piacaira.

7). Küküllő mente: Az Erdélyi-medence középső és déli részén fekszik a Küküllő menti dombság, (hátság). Domborzata üledékes kőzetekből épül fel: agyag, márga, kavics, homokkő és homok. A két Küküllőt jobbról meredekebb, 300-500m magas dombok alkotják, balról lankásabb domboldalak kísérik, számos terasszal. A folyók középső és alsó szakaszának teraszain szőlőt termesztenek, ez a küküllői borvidék. A Kis és Nagy-Küküllő a Görgényi- havasokból erednek, párhuzamosan folynak Ny felé, Balavásárnál eggyesülnek és innen délre ömlik a Marosba. Kisküküllő menti fontosabb városok: Szováta, Dicsőszentmárton; Életerős magyar faluközösségeket találunk még a Kis-Küküllő völgyében (pl. Ádámos, Dombó, Királyfalva) Az itteni magyarok elsősorban földműveléssel, gyümölcs és szőlőtermesztéssel foglalkoznak. Kivételesen gazdag zenés-táncos folklórt (pontozó), archaikus dalokat és változatos népszokásokat őriztek meg.
Nagy-Küküllő menti városok: Székelyudvarhely, Segesvár, Medgyes. A lakosság vegyes: magyar, román és szász falvak, városok épültek a két folyó partjain. A Küküllő menti szőttesek, fafaragások, népviseletek a vidék jellegzetességét tükrözik. A Küküllő menti kis faluban Bonyhán született Árva Bethlen Kata grófnő, emlékirat-író.
A Nagy-Küküllő és az Olt közötti területen a magyarság csak hajdani szász városokban (Kőhalom, Segesvár, Medgyes, Szentágota, Nagyszeben) valamint falusi nyelvszigetekben él: pl. Oltszakadáton, Vízaknán, Bürkösön, Románújfaluban, Halmágyon, Kóboron, Nagymohán. A régi szászföldi falvak (pl. Oltszakadát, Halmágy) magyarsága a XVI. században lutheránus vallásra tért át. Társadalomszerkezetüket, kultúrájukat (pl. építészet, szokásvilág) erős szász hatás érte. A XIX. század végén érdekes disszimilációs folyamatok indultak meg ezekben a településekben. Népi kultúrájuk szászosnak tartott elemeit tudatosan felcserélték magyaros változatokra. Így váltak népszerűkké körükben a „díszmagyar” ruhák meg a „palotás” csárdások.

8). Sóvidék: Nevét a kősóról kapta, mely Orbán Balázs szerint itt olyan nagy mennyiségben fordul elő, hogy egész Európa szükségletét fedezni tudná. Már a rómaiak is sót fejtettek itt. Mivel a Székelyföld „szívében” fekszik, méltán viseli a Székely-Sóvidék nevet is. Egyik része Maros, másik része Hargita megyéhez tartozik. Keleten a Görgényi-havasok, nyugaton a Bekecs, Siklódkő, Firtos hegyek határolják. A Sóvidéki-medence a Kis-Küküllő felső szakasza és annak mellékágai mentén terül el. Erdély egyik legszebb vidéke. A Szováta-i sós tavak közül a Medve-tó európai hírű helioterm (a Nap által melegített) tó, melynek iszapját főleg nőgyógyászati és reumás betegségek gyógyítására használják. A parajdi sóbánya az asztmás betegek „korháza”, de turisztikai látványosság is. A sós tavak, a só szoros az 576m magas és 8ha terjedelmű Sóháta sósziklákkal, a gyógyvízforrások (borvizek), a tiszta levegő és a szép táj, télen a szovátai és Bucsin hegyi sípályák sok turistát vonzanak erre a vidékre. Ezért is fő jövedelmi ágazata a turizmus. Régen a lakosság állattenyésztéssel, fakitermeléssel, és só kitermeléssel (bányászat) foglalkoztak. A fazekasságról híres településen Korondon a cserépedények készítése honosodott meg, melyek ma már a világ minden helyére eljutottak.
Sóvidék szépségét Áprily Lajos költő örökítette meg verseiben.

Székelyföld

9). Udvarhelyszék: A Nagy-Küküllő felső folyása mentén fekvő 1000m alatti, ásványvíz (borviz) forrásokban, fürdőkben gazdag dombvidék. Ide tartozik a Nyikó mente, a Nagy-Küküllő egyik mellékfolyója mentén kialakult településekkel és a Homoród mente, változatos természeti és néprajzi kistáj. Domborzatát a Nagy és Kis-Homoród hosszanti völgye és az azt kísérő dombok (Homoródi-dombság) alkotják. A két Homoród a Hargitából ered, párhuzamosan folynak déli irányba és egyesülve az Oltba ömlenek. A Székelyföld egyik legszegényebb, legfélreesőbb vidéke.
Udvarhelyszék területe már alkalmasabb volt a földművelésre is. Napjainkban is ezek a legpolgáriasultabb székely zónák. Nagyjából ezen a területen terjedt el a protestantizmus is. A reformátusok Székelyudvarhelyen az unitáriusok Székelykeresztúron alapítottak kollégiumot.
Székelyföld fejlődésén nagyot lendített a XIX. század végén megépített vasúthálózat, ami elsősorban a fakitermelést és feldolgozást segítette elő. Mivel az iparosítás és az urbanizáció megkésett ebben a térségben, ezért a székelyek közül sokan más vidékekre vándoroltak. Folyamatosan telepedtek a Kárpátoktól keletre fekvő moldvai magyar falvakba, sokan a szászföldi városok mestereinél és falusi gazdáknál dolgoztak, mások pedig óromániai városokban keresték meg kenyerüket. Ezek a folyamatos kilépési gyakorlatok azt eredményezték, hogy a székelyföldiek kultúrája sok új hatást fogadott
A székely portákat festett és faragott kötött, galambbúgos kapuk díszítették(Máréfalva).
Udvarhelyszéken és központjában Székelyudvarhelyen él a legnagyobb számarányban (97, 49%) a magyar lakosság. Székelyudvarhely, a vidék fő gazdasági és művelődési vonzereje. Mellette van Szejkefürdő, mely a város szabadidő központja, üdülőtelepe. Petróleumos borvize, mely a gyomorbántalmak jelentős ivókúrája. Itt van Orbán Balázs a Székelyföld leírójának sírja és emlékműve, akit a „legnagyobb székely” jelzővel illetnek. Székelyföld népzenéjét Bartók Béla és Kodály Zoltán fedezte fel.
Udvarhelyszék legismertebb települése Farkaslaka, Tamási Áron író szülőfaluja. De ezen a vidéken született Orbán Balázs (Lengyelfalva); Kányádi Sándor költő (Nagygalambfalva); Nyírő József író (Székelyzsombor); Tompa László költő (Betfalva). Máréfalva a festett székely kapuk – a székely népi kultúra jelképe- hazája.


10). Gyergyószék (Gyergyói-medence): 700-900m magasan fekvő, hegyekkel körülvett, sík terület a Maros folyásának felső szakaszán. Keleten a Gyergyói-havasok, nyugaton a Görgényi-havasok és a Hargita határolja. Nagyon zord éghajlatú vidék, fagyos telekkel. A természeti viszonyok a burgonyatermesztésnek (pityóka) kedveznek. Ezenkívül a fakitermelés és a fafeldolgozás a lakosság fő foglalkozása. A székelyek évszázadokon át Magyarország keleti peremvidékét védték, ezért területi autonómiát, kollektív szabadságjogokat élveztek. A XVIII. században az osztrákok megfosztották kiváltságjogaiktól, s határőrezredeket szerveztek Gyergyóban, Csíkban, Kászonokban és Háromszéken. A szabad székely faluközösség önmaga irányította sorsát, saját maga választotta elöljáróit. A rendi korszakban egy székely falu társadalma főemberekből, lófőkből és gyalogosokból állt A főemberek és lófők jelentős része nemesi címet szerzett, így a székely falvak szabad rétegei mellett jobbágyok és zsellérek is megjelentek. Gazdasági életükben nagy szerepet játszott a csűrös rendszer, melyben a téli szénatakarmányt tárolták. A székely házak fenyőgerendákból épültek, majd szalmával, zsendellyel vagy dránicával (vékonyabb fenyőzsindely) födték le. A vidék központja Gyergyószentmiklós, az erdélyi örmények jelentős települése. Innen vezet az út, a festői szépségű Békási szoroson át Moldovába. A város szülötte Salamon Ernő, költő.


11). Csík és Kászonszék (Csíki medence): Észak-dél irányú, 600-800m magasan fekvő, egyik legnagyobb Kárpát-közi medence az Olt felső folyása mentén. K-en a Csíki-havasok, Ny-on a Hargita határolja, ez utóbbi válassza el az Erdélyi-medencétől. Gyergyószékkell a Marosfői-hágó, Háromszékkel a Tusnádi-szoros köti össze. A Csíki medence három részből áll: Felcsík, Középcsík, Alcsík. Sajátos kistájai: Csíkmenaság, Gyímes, Kászonszék.
Csíkszék Erdély hidegpólusa. 1944-ben - 43˚C mértek. Jellemző a hőmérsékleti inverzió (a medencében hidegebb van mint a hegyekben). Az egész Székelyföld, de különösen a Csíki medence a szénsavas-széndioxidos, néhol kénes borvizek, mofetták, köznyelven „büdös gödrök” (CO2 kigőzölgések, száraz gázömlések), szolfatárok (kénes kigőzölgések) borvíz fürdők hazája. Csíkszentkirály például a borvizek „eldorádója”. A faluban 21 család udvarában, kertjében találhatók borvízforrások,gázömlések. A falu melleti rétet 108 borvízforrás 16-18 ˚C-os vize öntözi (Borsáros-láp).
. Az 1764-es madéfalvi veszedelem után a székely falvak polgári és katonai vezetés alá kerültek. A csiki székelyek római katolikus hiten maradtak. A homogén katolikus vidékek egyházi, vallásos, művelődési és oktatási centruma Csíksomlyó volt, •. A hegyek lábainál fekvő településeken elsősorban állattenyésztéssel, erdőkiéléssel, gyűjtögetéssel és vadászattal foglalkoztak, éppen ezért jóval archaikusabb kultúrát őriztek meg. Jelentős fazekas központok Csíkdánfalván, Csíkmadarason. Csergéket és festékeseket a XIX. század végéig készítettek. Elzártabb csíki, kászoni falvakban még gyapjúból napjainkban is szőnek festékes szőnyegeket, takarókat. A különböző székeknek jellegzetes viselete volt. Egészen a XIX. század végéig házilag állították elő a gyapjú szöveteket, a kender és a len vásznakat.
A medence központja Csíkszereda . E vidéknek ma is a hagyományos mestersége a fakitermelés, fafeldolgozás, burgonyatermesztés és állattenyésztés.
Legjelentősebb fürdőhelye Tusnád. Innen vezet járható út a Kárpátok „gyöngyszeméhez” a Szent- Anna-tóhoz és a Mohos-tőzegláphoz. A Székely népi kultúra jelképe a faragott székely kapu és a sajátos csíki székelyruha viselet a népi hagyományőrzés élő bizonyságai. .



12). Háromszék: A Kárpátok kanyarulatában fekvő sík terület, a legnagyobb Kárpát közi medence. Hegyek veszik körül: Ny-on a Persányi-hegység, É-on a Baróti-, Bodoki,- és Nemere hegység, K-en a Háromszéki-havasok, D-en a Brassói-hegyek, és a Barcaság. A medencét az Olt kanyarogva szeli át, magába fogadva a Feketeügy vizét.
Éghajlata hűvös, ÉK-ről fújj a hideg, téli szél, a Nemere, amit a székelyek „sírva süvöltő” szélnek neveznek. A medencében négy nagyobb tájegységet foglal magába: a). Felső-Háromszék (Kézdivásárhely és vidéke); b). Orbaiszék (Kovászna és vidéke); c). Sepsiszék (Sepsiszentgyörgy és vidéke ) és d). Erdővidék.
a). Felső-Háromszék: a Feketeügy folyó mentén a történelmi Kézdiszékkel egybeeső terület. Központja a céhes kézműipar,és udvarterek városa Kézdivásárhely. Főterét az 1848-as szabadságharc ágyúöntő kapitánya Gábor Áron ágyússzobra díszíti. A székelyek katonai erényeiket az 1848-49-es szabadságharc idején csillogtatták meg. A honvédelemben játszott kivételes szerepük után a magyar társadalom figyelme a székelység felé fordult.
A város múzeumában, a „Zsuzsi teremben” több száz, népviseletbe öltöztetett baba mutatja be az erdélyi népviseletek sokaságát. A vidék két másik nevezetes helyisége: Felsőcsernáton, Bod Péter (egyház és irodalomtörténész) szülőfaluja. A faluban levő szabadtéri székely falumúzeum, és Gelence, ahol az Árpád-kori római katolikus templom áll, kivételes látványosságot nyújtanak az ide látogató turistáknak. De itt van Dálnok is Dózsa György szülőfaluja.
E vídéken van Bálványosfürdő és a Torjai „büdös barlang” - borvizeit, kénes fortyogóit, mofettáit régóta használják izületi és érrendszeri betegségekre.
b). Orbaiszék: A Háromszéki-Havasok lábánál és a Feketeügy bal partján elterülő kistáj. Központja Kovászna város, a megye névadója. Híres fürdő és üdülőváros. Az „ezer forrás Városát” az ásványvizek sokfélesége jellemzi. Itt van az ország egyik legjelentősebb szívgyógyászati központja. Kovásznától délre van Csomakőrös, Kőrösi Csoma Sándor a magyar őshazát kereső keleti utazó szülőfaluja és Zágon, Mikes Kelemen szülőfaluja.
c). Sepsiszék: Az Olt mentén fekszik, mely É-D irányban szeli át a vidéket. É-ra a Baróti-és Bodoki-hegyek emelkednek. Sepsiszentgyörgyöt elhagyva az Olt völgye kiszélesedik s eléri a nevében és látványában is egyedülálló Szépmezőt. Itt található a Réti-nyír, Erdély egyik természeti ritkasága, természetvédelmi területté nyilvánított félig kötött futóhomok vidéke, amelyet Orbán Balázs romantikus hasonlattal „Háromszék Szaharájának” nevezett. A homokbuckák között kis tavak vannak, értékes növény és állatvilág menedékhelyei.
A vidék központja Sepsiszentgyörgy, megyeszékhely.
d). Erdővidék: (Baróti-medence). Az egykori történelmi Bardóc- és Miklósvár-fiúszék területe. Nevét az erdőkkel borított hegyekről kapta. A Hargita-, Barót,- Persányi-hegység veszi körül. Egyik fő látványossága a mészkőben kialakult Vargyas-szoros és az itt található barlangok. A vídék központja Barót kisváros, a Székelyföld szénbányászati központja volt. Sajnos ma már a szénbányákat bezárták megszüntetve a medence lakosságának egyetlen munkahelyi lehetőségét. Erdővidéken öntötte a Bodvaj-i vashámorban Gábor Áron az 1848-as szabadságharc idején az ágyukat, Erdőfülében pedig az ágyúgolyókat. Erdővidék minden falujának van egy nagy szülöttje: Kisbaconban született Benedek Elek, meseíró; Nagyajtán született Kriza János a székely népköltészet gyűjtője; Apácán született Apáczai Csere János filozófus, pedagógus és író. Néprajzi értékeiben is egyedülálló a vidék A festett bútorok egészen a XIX. század közepéig népszerűek voltak. A XX. század közepéig működő bútorfestő központ volt Vargyas. A Felsőrákos-i „szedettesek”(házi szöttes) és a népviselet, a és faragott háziipari tárgyak, a temetők díszes faragott kopjafái, a festett kazettás templomok ezt bizonyítják.

13). Barcaság (Brassói- medence): Magas hegyek (Brassói-havasok, Bucsecs, Királykő) uralta sík, lapos terület. Az Olt folyó csak az északi szélén érinti. Erdély etnikai és kulturális szerkezetében sajátos helyet foglalnak el a Brassó környékén élő barcasági magyarok A magyar királyaink a tömösi és a törcsvári hágók védelmére magyar falvakat létesítettek. Ezeket később a törcsvári uradalommal együtt Brassó városának adományozták, így ezek a magyar faluközösségek évszázadokon keresztül a koronás város jobbágyaivá váltak. A XVI. században Brassó hatására lutheránus hitre tértek. Építészetüket, lakáskultúrájukat, bútoraikat, textíliáikat, viseletüket, társadalomszerkezetüket és szokásaikat erős szász hatás érte. Mivel a háromszéki székelyek közvetlen szomszédságában éltek, ezért folyamatos kapcsolat működött a két vidék lakossága között. Ezt tükrözi a barcasági magyarok nyelvjárása is, melyben erős a háromszéki dialektus hatása. Területi szempontból két nagyobb tömbben élnek: Barcaújfalu és Krizba a törcsvári szoros mellett található, míg Pürkerec, Zajzon, Tatrang, Hosszúfalu, Csernátfalu, Türkös és Bácsfalu a tömösi szoros bejáratánál fekszik. Barcaújfaluban jelentős bútorfestő és fazekas központ működött. Termékeik háromszéki falvakba is eljutottak. A háromszéki székelyek csángóknak csúfolták a Barcaságon élő magyarokat.
.Barcaság központja Brassó, Erdély egyik legszebb fekvésű városa gazdasági, művelődési és turisztikai funkciókkal. A város fölött a Cenk-hegy magasodik. A várost a szászok alapították, ma már nagyon kevés létszámban vannak. A lakosság többségét románok alkotják, de szép számban élnek itt magyarok is. Az ó-városban a Fekete templom, Erdély legnagyobb temploma, az európai gótika legkeletebbre eső nagy remekműve. Itt született Áprily Lajos költő.


14). Fogarasföld (Fogarasi -medence): Az Erdélyi-medence déli részén fekszik. É-on alacsony dombok, D-en a Fogarasi- havasok 2000m fölötti hegyvonulata határolja. Az Olt folyó K-Ny-i irányban szeli át. A Fogarasi-havasok felől leereszkedő főn jellegű, száraz szél melegebbé teszi a Fogarasi-lapály éghajlatát. Központja Fogaras az egykori Fogaras vármegye székhelye. A város és a református egyház egykori nagy patrónusa Árva Bethlen Kata itt élt a fogarasi várban. Itt van a síremléke is. A református templomban őrzik a menyasszonyi ruhájából készült úrasztali terítőt. A vár a város „szívében” jó állapotban megmaradt. Ma már többségében románok lakják.
Fogarasföld egykori szép, rendezett szász falvaiból a szászok a kommunizmus idején kivándoroltak Németországba, üresen maradt falvaikba cigányok költöztek. Impozáns erődtemplomaik ma is ámulatba ejtik a látogatót.


15). Nagyszeben és vidéke: Domborzatát a Szebeni-és Székási- medence alkotja, amit É-on a Küküllői dombok déli része a Hortobágy-dombság, Délen pedig a Szebeni-havasok határolnak. Az erdélyi szászok „hazája”. A vidéken régi hagyományai vannak a juhtenyésztésnek A dél-erdélyi szász városokba a magyarság nagyobb számban csak a XVIII. század közepétől tudott betelepedni, amikor az osztrák kormányzat engedélyezte a concivitást, vagyis a más ajkúak betelepedését. A XIX. század második felében a vasútépítéssel, iparosítással egy időben jelentős magyar kolóniák jöttek létre Nagyszebenben, Kiskapuson, Medgyesen.
A vidék központja Nagyszeben, a középkorban erős szász vár volt és a mai napig a szászok „fővárosának” tekintik. Itt van Erdély egyik legértékesebb képtára és múzeuma a Brukentahl múzeum. 2007-ben Szeben Európa kulturális fővárosa.