Élete
Székelyudvarhely mellett, Lengyelfalván született régi udvarhelyszéki székely családban. Apja, Orbán János, a francia háborúk katonatisztje, anyja, Knechtel Eugénia, német-olasz (vagy görög) családból származott. Iskoláit Székelyudvarhelyen végezte, de már 1846 tavaszán elhagyta szülőföldjét. Családjával Konstantinápolyba utazott, a velencei származású nagymama, Foresti Mária örökségének átvételére. Felhasználva a lehetőséget, beutazta a Közel-Keletet. Eljutott Egyiptomba, ahol megmászta a piramisokat, a Szentföldön bejárta a bibliai helyeket, erdélyi magyar és román „beduinnal” találkozott, akik a besorozás elől szöktek meg, bejárta Kis-Ázsiát, tanulmányozta az antik görög kultúra emlékeit, csodálattal írt a görög nép szabadságharcáról. Keleti élményeit később hat kötetben jelentette meg „Keleti utazás” címmel.
Egy nyugati lapból, Athénban szerzett tudomást a magyar forradalomról. A török fővárosból egy szabadcsapattal indult haza, azonban Vidinben kapta a hírt a szabadságharc bukásáról. Ezután a magyar emigránsokat segíti szállással és munkahellyel. További élete meghatározó élménye volt, hogy Kossuth környezetébe került. Nem térhetett haza, a császári hatóságok ellenségnek számították. Londonba utazott, ahol Petőfi barátjával, Teleki Sándorral barátkozott össze. Nagy hatással volt rá a Jersey szigeten, emigrációban élő Victor Hugo.
Csak 1859-ben térhetett haza. Az abszolutizmus éveit, az enyhülés időszakát arra használja fel, hogy bejárja a Székelyföldet. Eljutott minden településre, várromhoz, természeti ritkasághoz. Szorgalmasan jegyzetelt, fényképezett. Munkája eredményeként 1868-1873 között hat kötetben kiadta főművét, A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismereti szempontból címen. 1872-től élete végéig tagja volt a magyar országháznak, 1848-as, függetlenségi programmal az ellenzékhez tartozott. Parlamenti beszédeit is hat kötetben adta ki. Közben az általa kiépített Szejkefürdőn dolgozott: történelmi tanulmányokat írt, sok újságcikket közölt az ellenzéki lapokban.
Élete kalandos, romantikus, mintha egy Jókai-hős lenne. De ez a regény nem íródott meg, habár Jókai, székely tárgyú regényei alaptörténetét tőle hallotta először. Ugyanakkor küzdelmes életének voltak árnyoldalai is. Székelyei buktatják ki egy választáskor, nem mindig értik meg a "Csont bárót". Késői elismerésként csak 1888-ban lesz az Akadémia levelező tagja. Utód nélkül halt meg.
Emlékezete
Egyetlen örökösének népét teszi, de hagyatéka fölött hosszas per keletkezik. Temetésén határozzák el, hogy szobrot érdemel, de erre is egy bő évszázadot, 1995-ig kellett várni. Végrendelete szerint a Szejke-fürdőn temették el. Sírja elé székelykapu-sort állítottak, amelyből az utolsó kapu az övé volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése