Maroshévíz-Borszék-és Tölgyes vidék

Hargita megye és egyben a történeti Székelyföld legészakibb tájegységét a történeti Gyergyószék északi szegélyét magában foglaló Borszék-Tölgyes körzet képezi. A Kárpátok fő vízválasztójától keletre, a Kis-Beszterce vízvidékén fekvő kistáj a Bélbori- és Borszéki-medencét foglalja magában, hegységkeretével együtt. A vidék a Tölgyesi-szorosban érintkezik Moldvával, míg Erdély felől leginkább Maroshévízen át közelíthető meg. (A Ditróból Gyergyótölgyesre, ill. Borszékre vezető utakat - bár gyönyörű tájon vezetnek - rossz minőségük miatt csak vállalkozó szellemű utazóknak ajánljuk). A kistáj területe 649 km2, lakossága 11.020 fő (1996). Közigazgatásilag Borszék városból és három községből (Bélbor, Gyergyóholló, Gyergyótölgyes) áll. Jelen kiadvány keretében ide számítjuk Maroshévíz városát és Galócást is, ezek ugyanis soha sem tartoztak Gyergyóhoz, és néprajzilag inkább ehhez a vidékhez tartoznak. Lakói vegyesen magyarok és románok.

A Kis-Beszterce vízgyűjtő medencéjében több ásványvízcsoport van. Így a Bélbori-medencében a források nagy része a kristályos mészkőben felgyülemlett ásványvizet csapolja le. A Borszéki-medence nagy tömegű szénsavas ásványvizeiről híres, melyek a dolomitos mészkőüledék peremvidékén fakadnak. A kristályos palák repedésein csupán egypár forrás tör fel. Gyergyótölgyes vidékén, a Putna és a Kis-Beszterce folyók medencéjében egyaránt vannak repedésekből és lejtőüledékekből feltörő források.

Borszék és Tölgyes vidéke településeinek többsége a nemzetközi átmenő forgalmat lebonyolító 15-ös főútvonal mellett helyezkedik el, míg a kisebb települések célforgalommal jól megközelíthetők. A változatos, táji szépségekben bővelkedő kistáj a völgyszoros, a fenyves erdők mind a kiránduló turizmus, mind pedig a gyógyturizmus számára kedvező feltételeket biztosít. Az erdei növénytársulások és az igen bővizű ásványvízforrások vidéke fokozottabb védelmet igényelnek. Itt is az üdülési fogadókészség a turisztikai háttérágazat fejlesztésével a jövőben fokozható