KÉZDISZÉK

Kézdiszék várai

Almás vára

Lemhénytől (Felsőlemhény, melynek egy részét Velencének neveznek) felfele a Lemhény patak mentén 2 km után Almásrét telepre érünk. Innen feljebb az erdei úton a patak elágazik, illetve jobboldalról (folyásirány) a Vár patak folyik bele. Felette emelkedik a Várerőse (a helybeliek Hegyes néven ismerik). Ennek a teteje egy kúp alakú magaslat kb. 500 m magasan az út felett. Ezen a kúpon állt egykor egy hatalmas vár, melyet ma Almás néven ismerünk. Az ellipszis alaprajzú várat három oldalról meredek sziklafal védelmezte, csak észak felől lehetett megközelíteni (Vármező). Ezért a vár északi oldala előtti hegynyakat egy széles sánc vágta ketté, amelytől kb. 12 méterre egy még szélesebb sánc erősítette a vár északi és nyugati oldalát. Ettől a sánctól 16 méterre fekszenek, de ennél magasabban, a hegycsúcs szélére épített várfalak. A várat két erősség képviselte: az alsó és felső vár. Az alsó várból az északi fal maradt meg legépebben, 2 m széles és 3,5 m magasságban, támpillérekkel erősítve. A falakon kulcslyuk alakú lőrések találhatók 1,7 m távolságban egymástól. A többi oldal védőfala is áll még, csak nem olyan épen. Kerülete kb. 165 m (45 x 25 m), tengelye észak-déli irányú. A felső vár, mely egy félkör alakú erőd volt, kerülete kb. 50 m, szélessége valamivel több mint 20méter. Északi oldalán épült öregtornyának fala több mint 7 m magasságban maradt ránk. Keleti oldala (Lemhény patak felé) csatlakozott az alsó várhoz. A vár bejárata egy meredek szikladombon, a déli oldalon volt, ahol az alsó vár fala találkozik a felső váréval. Felette egy négyszög alaprajzú (7 x 7 m) kaputorony emelkedett, melynek ma csak az alapjai láthatók. A kapuhoz a Vármezőről az északi oldali Várhegy feletti hegytetőről a hegy oldalába vágott, csigavonalban haladó út vezetett, melyet a felette emelkedő várfalak védtek, míg egy rejtett kapu a felső vár északkeleti szögletében helyezkedett el, de ezt a meredek szikla miatt csak létrán vagy kötélhágcsón lehetett megközelíteni. A vár történetéről keveset tudunk, csak feltevések, hagyományok maradtak reánk. Első leírását Orbán Balázs adja. Egyesek szerint Venetúr rabonbán építette, más szerint Álmos vezér, innen a falu neve Álmos hely, később Almás majd Kézdialmás. Ferenczi Sándor is kutatja a század elején, de rendszeres ásatást csak a sepsiszentgyörgyi múzeum végzett 1977-ben. Az U alakú sáncok azt mutatják - állapítják meg -, hogy a vár a középkorban épült, tehát egykorú lehetett a többi háromszéki várral a XII. - XIII. századból. A torony még I. István király idejéből való. A fennmaradt iratok után feltételezhető, hogy a XVI. sz-ban még lakták (Gyarmati Balassa Imre székely ispán levele 1539-ből). Orbán Balázs a várat Csomortány várának keresztelte egy másik hagyomány után, mely szerint a várat e család egyik őse építette volna. E család legnevesebb tagja Csomortányi Tamás, aki Háromszék főkapitánya volt az 1500-as évek végén.

Bálványos vára

A vár a Bálványosfürdő felett északkelet irányban emelkedő 1041 m magas Várhegy tetejére épült. Akár Sepsibükszád, akár Torja felől közelítjük meg, már messziről szembe tunik a meredek vulkáni kúp, mely a Várhegy névre hallgat. A várat megközelíteni csak az északi oldalról lehet, egy hegynyakon keresztül. A Várhegy nyaka egy mesterséges sáncot rejteget, melynek védelmi szerepe volt, ugyanis átvágta a Közbérc felé vezető keskeny hegytarajt, az úgynevezett várélit. A vár kelet-nyugat irányú, majdnem ovális alakú, alsó és felső részből állott. A kerülete kb. 240 m (105 x 40 m). Az északról vezető út az alsó vár egyetlen, délkeleti kapujához vezet, melyet valószínuleg kaputorony és a sziklába vésett árkon átívelő felvonóhíd erősített. A bejárattól északra rövidebb fal húzódik a felső várhoz, míg déli irányba a fal ív alakban halad az alsó vár nyugati sarkában emelkedő óriási sziklatömbhöz, majd ezt körülvéve kelet felé éri el a felső vár északi részét. A falak vastagsága 2 méter körüli, a magassága 4 méter lehetett, amiből már alig látható a fák és a bokrok között. A két várfal közötti rész kb. 30 méter széles elég meredek terület volt. Az, amit ma látunk, az a felső vár, melynek fala 1,8-2 m vastag volt és magasságából még 5-6 m maradt. A déli oldala sajnos évről-évre omlik. Kerülete kb 150 m (40 x 25 m), itt voltak a különböző rendeltetésu épületek. Az északi szegletében, a legmagasabb ponton van a vár legrégibb része, az öreg torony (donjon), alapjának falvastagsága 3,2-3,8 m. Alsó részén párkány látható, ezen nyugszanak a torony 10 m hosszú oldalfalai, melynek magassága 20 méter. Sajnos az utóbbi években, főleg az utolsó nagyobb földrengés után, omladozni kezdett. Falán lőrésszeru nyílások voltak ajtó nélkül, bejutni valószínuleg csak kötélhágcsón lehetett a négyemeletes toronyba. Az alsó három emeletet fafödémek választották el egymástól; a megmaradt részen a tartógerendák helyei még láthatók. A negyedik emelet boltozatos volt, maradványai láthatóak voltak még egy pár évvel ezelőtt. A régészeti ásatások tanúsága szerint (Ferenczi, 1942) a torony a vár legrégebbi része. Ez a XI. századra tehető (I. István idejéből), akkor terjedtek el a belső tornyos szabálytalan alaprajzú várak. A belső vár IV. Béla idejében 1235-ben, a külső IV. László (1272-1290) idejében épült. A hagyomány szerint a várat az Apor (Opour) család egyik tagja építette. Zsigmond király 1402-ben kelt oklevelében, megerősíti az Apor családot Bálványos várának birtokában. A várat Arx Ydolatriae-nak nevezi, mert amikor I. István király a pogány vallást pártoló Gyulát legyőzte, Apor ide menekült és itt építette fel várát. Az Apor család bírta egészen 1603-ig, amikor a Székely Mózes ellen vívott brassói csatában elesett Apor Miklós özvegye, Lázár Borbála a várból egy Torján épített kastélyba költözött. Az így gondozatlanul maradt vár összedölt. Más adatok szerint a XVII. sz. elején Bálványos vára Apor Andrásé, aki az adószedőket elfogatta az ezüsttalérokkal együtt és Lengyelországba menekült, a várat pedig felrobbantotta. Több legendát ismerünk a várról, melyről olvashatunk Orbán Balázs gyujtésében. A várat először Benkő József írja le 1778-ban, majd részletesebben Orbán Balázs. Olvashatjuk a legendák feldolgozását Jókai Mór Bálványos várában (1883) vagy Benedek Elek Magyar mese és mondavilágában (1894-96). Megközelítése: Bálványos központjából a kemping felé a borvizes medencéig (Várpadnál, az Ibolya forrásig) innen kb. 100 m után egy irtáson jobbra felkapaszkodunk a vár szintjéig. Folyamatban van a jelzés felújítása.

Ika vára

Ika várának zömtornya (Orbán Balázs „A Székelyföld leírása” címu könyvből) Felsőcsernátontól északnyugati irányban, ott ahol az Ika pataka a Nagypatakkal találkozik, emelkedik a Várbérc. Ennek a 25-30 m magas keskeny fennsíkjára épült kelet-nyugat iránynyal Ika vára. A vár ovális alakú; 10 méter széles és 200 m hosszú. A falakon kívül valamikor mély sánc húzódott. A várfal vastagsága 2 m. A magasságából még áll több helyen egy-egy méternyi. A vár két végén található kör alaprajzú tornyokból csak a keleti maradt ránk kb. 10 m magasan. Innen a csernátoni csonka torony név, ahogyan ismeretes még a vár. A torony belső átmérője 3,4 m, a fal vastagsága 1,8 m; az alapjától szélesedik, közepe táján összeszukül, majd a felső részén ismét széles. Eredetileg kb. 3 méterrel magasabb volt, de az 1802. évi földrengés a felső részét ledöntötte. A háromemeletes torony északi oldalán, az első emelet magasságában egy ajtónyílás van, mely a lakótorony egyetlen bejárata volt, ahová hágcsón lehetett feljutni. A födémet tartó gerendák fészkei láthatók ma is, akárcsak a felvezető lépcsők nyomai. A harmadik emelet boltozott volt, a boltívek maradványait még látta Orbán Balázs. A boltív felett két helység lehetett. Ablakai nem voltak, csak apró, szabálytalanul elhelyezett nyíllőrései. Ma a torony bejáratához falépcső vezet, melyet a belső falépcsővel együtt diákok építettek. A vár restaurálására több diáktábort szerveztek, melyeknek értelmi szerzőjeKónya Ádám tanár úr volt. A vár nyugati tornyának már csak az alapfalai láthatók. Valószínu, hogy egyetlen bejárata volt, melyhez felvonóhíd vezetett. Építéséről semmilyen adatunk nincs, ezért a régészek, összehasonlítási alapon, építési idejét a XIII.-XIV. századra teszik a hozzá hasonló építmények: Sebesvár (Cetatea Bologa) és a szlovákiai Szepesvár alapján. Megközelítése: a 11-es útról Alsócsernátonnál letérünkÉNy felé, majd a falu végétől északi irányba haladva 1 km után érjük el. Az ojtozi Rákóczi vár Háromszék, egyben Erdély legkeletibb vára, a Rákóczi vár az Ojtozi szorosban pontosabban Ojtoz falutól 2,6 kmre, a 11-es út 88,5 és 88,6 km-nél az út jobb oldala felett, a Rakottyás hegytömb előhegyén, mely egy egyenetlen lejtős talajra épült. Közvetlen közelében található a Várkút vagy Csorgó, ahol az autósok oltják szomjukat. A vár szabálytalan négyszög alakú (80 x 40 m), sarkain egy-egy négyszög alapú bástyával. A várból jelenleg csak romok maradtak ránk az északkeleti bástyánál és a keleti falnál. A várat, mely egyben Háromszék legfiatalabb vára, az Ojtozi szoros védelmére építették az Erdélyi Fejedelemség idején, ezzel kívánván elejét venni a török betöréseknek. A hagyomány tévesen II. Rákóczi Györgyöt tartja építőjének. Azonban már a XVI. században állt, ez tunik ki Bethlen Gábor egy 1627-ben írt leveléből, melyet Háromszék vezetőihez címzett. Egy 1630 január 25-iki levélből azt is megtudjuk, hogy Ojtoz várát a háromszékiek építették. Tehát I. Rákóczi György sem jöhet számításba, mert az ő uralkodása is csak 1630-ban kezdődött. Valószínu, hogy eddig még nem ismert esemény kapcsán valami köze lehetett a várhoz. Utolsó említése 1737-ben történik. A várat 1787-1788-ban a törökök elfoglalták. Később a szorost a várból származó kőfallal zárták el. Lőréses kazematák és őrtornyok épültek itt. Bem tábornok az ágyúi számára védősáncokat, állásokat építtetett a romokon. A XIX. században a még megmaradt épületekbe villám csapott, s azóta egyre jobban pusztítja a természet és végül az 1891-be épített új út sem hagyta érintetlenül.

Veneturné vára

Bereck község szélén, az Ojtozi szoros felé vezető 11es út bal oldalán (a Bereck patak jobb oldalán) fekvő Micskebérc előfokán található. A környezetéből kb. 8 méterre kiemelkedő magaslaton elhelyezkedő erődítmény méretei 141 x 178 m és szabálytalan négyszög alakú, melyet egy 6 m széles és 5 m magas gátony fog körbe. Bejárata a déli oldalán volt, ahol a töltés 8 méter körüli magas. Közepén mélyedés található, mely valószínuleg a kút helye volt. A falak vastagsága 1 m. Ma csak alaktalanmaradványok találhatók, a terület pedig kaszáló. Ásással falmaradványokat és nagy mennyiségu tégladarabokat találhatunk. Orbán Balázs még látta az innen kikerült bélyeges téglákat CO HIS (Cohors Hispanicus) felirattal. Ez a római légiókat alkotó egyik csapattest neve volt. Eszerint, akárcsak egy régi oklevél szerint, itt spanyolországi gyalogosok és lovagok tartózkodtak kr. u. 129ben. A rómaiak határerődítéseinek volt része (Komolló, Nagyborosnyó, Oltszem), az Ojtozi szoros bejáratát védte Hadriánus császár idejében (117 - 138), castrum Augustia néven. A hagyomány szerint a várat a Castrum helyén, a kövei felhasználásával, feltehetően IV. Béla király uralkodása idején a székely Benetur építette. Valószínuleg innen ered a ma is használatos Veneturné elnevezés. Feltehetőleg a várat az 1241. évi tatárdúlás idején rombolták le, mely azután már nem épült fel többé. A várral kapcsolatban több legendát ismerünk, melyek olyan elődeinket ihlettek, mint Benedek Elek, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán. Az egyik legenda szerint Veneturné építtette fia távollétében a régi vár helyébe, melyet még az Isten sem tudjon bevenni. Azonban a várba bemenve az villámlás és mennydörgés közepette összeomlott.