Gyulafehérvár
955-tõl Gyula dux Civitatem Albam in Ereel... invenerat néven jelentkezik. (Györffy: Az Árpád-kori. II. 143.) A késõbbiek során az alábbi formában fordul elõ:
- 1071-ben Frank Episcopus Belleggradiensis (Györffy: i.m. II. 144.);
- 1134-ben Albae Civitatis;
- 1153-ban Belegrada;
- 1177-ben Albensis Ultrasilvanus;
- 1199-ben eccl. Michahelis;
- 1200-ban Albe Transilvane;
- 1201-ben Albe Transsilvane;
- 1213-ban canonicis Albensibus;
- 1206-ban castrum Albens;
- 1219-ben Albensis eccl. Transsylvane;
- 1231-ben ell. B. Michaelis arch. Transsilv.;
- 1242-ben Alba... Civitas;
- 1245-ben Alba sedex ep-tus;
- 1291-ben Alba Jula (Györffy: i.m. II. 143-154.)
- 1572-ben Feyrvar;
- 1574-ben Feyérvár;
- 1576-ban Weissenburg;
- 1579-ben Belugrad;
- 1619-ben Gyula Feyervár;
- 1690-ben Gyula Fehérvár;
- 1715-ben Karlsburg... (C. Suciu: Dictionar istoric).
Az elsõ keresztény templom keletkezése Gyulafehérváron a király után harmadik méltóságot viselõ Gyula megkereszteléséhez kapcsolódik.
953-ban az akkori gyula, akinek talán Zsombor volt a neve, Konstantinápolyban megkeresztelkedik és egy Hierotheus nevû szerzetessel tér vissza, akit püspökké szentelnek. Bizonyosra veszik, hogy a püspök részére a gyula templomot építtet, amely térítõ mûködésének központja lehetett. Ez a templom minden valószínûség szerint csak fából épülhetett. (Entz G.: A gyulafehérvári székesegyház. 73, 75.; Homann-Szegfû: Magyar tört. I. 1651.)
Az első székesegyház
Építését az erdélyi püspökség megalapítása és az egyházmegye megszervezése tette szükségessé.
A püspökség alapítása Szent István nevéhez fûzõdik. Szent István koronázásával s a királyság kezdetével indul meg 10 püspökség alapítása. 1003-ban a központosítást és a térítést akadályozó erdélyi gyulát, anyai nagybátyját Szent István fegyverrel hódoltatja meg, és ettõl kezdõdik az erdélyi püspökség szervezése is, melyet 1009-ig véglegesítettnek lehet tekinteni, amikor az ostiai püspök pápai legátus látogatása alkalmával jóváhagyják az egyházmegyék felosztását és határait.
Lehetséges, hogy az elsõ püspök még a X. század közepén Konstantinápolyból hozott püspök részére épített templomot használta átmenetileg, a székesegyház elkészültéig.
Ennek építési idejét a XI. századra teszik, Szent István idejére. Szent Lászlóról az oklevelek ugyanis csak annyit bizonyítanak, hogy a székesegyház építését támogatta. (Entz G.: i.m. 75.), de ez már a második székesegyházra vonatkozik.
Az 1907-tõl és különösen az 1967-tõl végzett ásatások (Elõbbit Möller István, utóbbit Bágyuj Lajos vezette) tisztázták a Szent István korában épült székesegyház adatait: háromhajós ókeresztény bazilika stílusában épült templom volt. A fõhajó szélessége 8 m, a mellékhajóké 3,5 m volt. A fõhajó széles félköríves apszissal zárult, a mellékhajók, legalábbis a külsõ falsíkban, egyenes záródást mutatnak. Az elsõ ásatások alkalmával tárták fel a körképolna alapjait, a déli alapfalakat, a második ásatás során pedig a nyugati alapfalakat is. Ebbõl a székesegyházból mentették át a fõhajó déli falába épített emberfejes faragványokat, lapos faragású párkány- és pillértöredékeket, a déli kapu belsejében másodlagosan elhelyezett oromzatdombomûvet.
Az utóbbi ásatások tisztázták a régebbrõl ismert körkápolna kérdését is. Volt ugyanis olyan feltevés, mely szerint egy IX-X. századi építmény maradványa lett volna, talán Hierotheus püspök temploma, s így a legrégibb középkori keresztény mûemlék. (St. Pascu: Alba Iulia 2000. 118.)
Ezúttal kiderült, hogy a körkápolna alapfalai azonosak a bazilika többi alapfalával, falszerkezetével, és semmi jele annak, hogy a körkápolna kétféle építkezésbõl származna. A Szent István-i bazilika keresztelõkápolnája volt, hasonló a székesfehérvári Szent István-kápolnához.
Ez az elsõ székesegyház — talán már Vata lázadásakor — rombolás áldozata lesz, vagy a gyorsan fejlõdõ egyházmegye tette indokolttá egy nagyobb székesegyház építését. (Entz G.: i.m. 71, 73.; Bitay: Az Alba Iulia-i róm. kat. székesegyház; Bágyuj: A gyulafehérvári székesegyház restaurálása. 11.)
Az elsõ székesegyház körül az ásatások során temetõt tártak fel, amelyben XII. századra utaló emlékeket találtak, többek között II. és IV. István pénzét. (Entz G.: i.m. 76.)
A második székesegyház
Építését a XII. századra teszik, de kezdete Szent László idején indul el, akirõl Temesvári Pelbárt után tudjuk, hogy támogatta a székesegyház építkezéseit. (Entz G.: i.m. 75.)
A második székesegyház nem használja fel az elsõ alapjait, mert sokkal nagyobb. A régi alapok a templom belterületébe esnek. Ez is három hajóval épült és egy kereszthajóval meg egy központi toronnyal. Román kori félköríves stílust képvisel. Mintául a burgundiai és közép-franciaországi példák szolgáltak és az elzászi templomok.
A fõszentély egyszerû félkörívvel záródott a szentélynégyszög mögött. A feltételezések szerint sík mennyezete volt. Két homlokzati és egy négyzeti tornya volt, elõbbiek kezdetben csak a második emeletig.
Ebbõl a korból valók: a diadalív, a kereszthajók homlokívei, a mellékszentélyek félköríves záródásai, a szentélynégyszög, a mellékapszisok keskeny ablakai.
Késõbbi, de még a tatárjárás elõtti a sekrestye, a hosszhajó boltozatának keleti szakasza, az északi elõcsarnok, a fejedelmi kapu.
A tatárjáráskor a templomot felgyújtják, a boltozatok beszakadnak, a hajók keresztezõdése fölött épült kupolás középtorony beomlik. Rogerius mester, váradi kanonok romként írja le, melynek falait a legyilkoltak vére festette és környékét holttestek és koponyák tették borzalmas látvánnyá.
A helyreállítás során a szentélynégyzethez karcsú arányú kora gótikus szentélyt építenek, visszaállítják a kereszthajó szentélyének elsõ négyzetét, a négy pilasztert, mely fölött, a tetõszék alatt, a középtorony maradványai láthatók, mert a tornyot nem állították vissza.
A fõhajó nyugati szakaszának boltozására csak a következõ században kerül sor, amelynek korát Széchy András püspök címere jelzi a második szakasz zárókövén. Ekkor magasítják a déli tornyot is három emelettel, és csak a XV. században emelik meg két emelettel.
Alig fejezték be az újjáépítést, kezdhették elölrõl. 1277. február 21-én Vízakna környéki szászok gyújtják fel és dúlják szét a templomot.
A javításokra IV. László a tordai sóbányát adományozza a káptalannak, Mykud bán pedig, lemondva tervezett szentföldi zarándoklatáról, a Torda melletti szentmiklósi birtokát ajánlja fel a Szent Mihály fõangyal egyháza építkezéseinek céljára.
A XIV. század közepére tehetõ a legkorábbi falfestmény: a déli párkány virágos inda díszítése.
1439-ben törökök pusztítják Erdély déli részét, s úgy látszik, a székesegyház újra szenved, mert Lépes György, Pálóczi György esztergomi érsektõl 1000 forintot kap a javítására, Hunyadi János pedig 1440-ben és 1442-ben Bolgárcserged, Diómál és Tinód adományozásával misealapítványt tesz azzal a meghagyással, hogy öccsét és majd õt is a székesegyházba temessék.
Egyesek szerint a szentély hosszabbítása is szép gótikus stílusban Hunyadi Jánosnak köszönhetõ, mások szerint már a szász pusztítás utáni helyreállításkor készült.
A XVI. század elsõ évtizedében Lászay János kanonok az északi elõcsarnokot kápolnává bõvíti a hívõ lelkekrõl (Fidelium animarum) nevezett oltárral. 1512-re készül el, gótikus és reneszánsz elemek keverednek benne, dombormû sorozattal: Madonna, elõtte maga Lászay térdel, bibliás, mitológiai és részben szenteket ábrázoló alakok (Judit, Sámson, Mózes, Herkules, kentaur, Szent Sebestyén, királyok, két lovag). Emlékét a római San Stefano Rotondo-templomban sírfelirat õrzi: "Natum quem gelidum vides ad Istrum, Roma tegetur viator urna. Non mirabere, si estimabis illud, quod Roma est Patria omnium fuitque." (Balogh J.: Az erdélyi renaissance. 190, 233, 236.)1514-1524 között a Lászay-kápolna és az északi kereszthajó közé Várday ferenc püspök építteti a róla elnevezett kápolnát, mely Szent Anna tiszteletére van szentelve.
Ebbõl az idõbõl származik az északi mellékhajó szentélyének falfestménye is, két rétegben. Az alsón Szent András, Remete Szent Antal, a felsõn Szent Tádé azonosítható.
A nyugati díszes fõkaput Hunyadi János csináltatta csúcsíves stílusban, a két torony közé szép erkélyt emeltetett, amelyet késõbb Sorger püspök idejében háromszögû oromfallal zártak el, s erre 4 szobrot helyeztek.
A nyugati torony az 1603. évi ostrom idején felrobbant és azóta sem építették fel.
A templom sok vihart látott késõbb is. 1601-ben zsoldosok rabolják ki, nem kímélve Hunyadi sírját sem. Két év múlva valóságos ostrom pusztítja a templomot, amelyet Basta katonái szállnak meg. 1658-ban és 1661-ben a szultán büntetõ hadjáratának katonái rombolnak a templomban, többek között szétzúzva Bethlen Gábor és I. Rákóczi György díszes márvány síremlékeit. Utóbbinak anyagából Mártonfi püspök díszes oltárt állíttatott fel a XVIII. század elején.
A székesegyház valóságos pantheonja volt az ide temetett jeles történelmi nagyságoknak. Az említetteken kívül: Hunyadi László, Hunyadi János ifjó miles, János Zsigmond, Izabella, Bocskai István, Károlyi Zsuzsánna, Bethlen Gábor öccse, István, Martinuzzi Fráter György, Báthori Endre, több középkori püspök sírhelye. Az újkori püspökök közül — Márton Áronig bezárólag — tízen a szentély alatti kriptában vannak eltemetve.
Szent Miklós-templom
1418-ban Upori István püspök építteti. Az errõl szóló oklevél szerint ekkor kér búcsúengedélyt a templom javára, amelyet parochiális templomnak nevez. eccl. parochialis Beati Nicolai. (Lukcsics Pál: XV. századi pápák oklvelei. I. 72.; Entz. G.: i.m. 200.)
1432-ben Gergely plébános a Szent Miklós-kápolna (sic) rektora. (Entz G.: i.m. 200/115—116.) 1467-ben Demeter a rektor, 1503-ban pedig János. 1531-ben is parochiális templom a címe. 1473-ban Domokos kanonok a templom prepositusa: Ecclesiae S. Nicolai de Alba. (Entz G.: i.m. 200/117, 124, 158/116.) 1519-ben mint körmeneti kápolnát említik. Kiváltságlevele 1509-bõl maradt fenn. (Batthyaneum. II. 123.) Az oklevelekbõl kitûnik, hogy a székesegyház frontja elõtt állott, a püspöki palota irányában (ante castrum), amely a püspöki várra vonatkozik.
A XVII. század folyamán pusztulásnak indul és a XVIII. század elején a nagy vár építésekor lebontják. (Batthyaneum. II. 123.; Entz G.: i.m. 117.)
Báthory-templom
Tulajdonképpen domonkos templom. A domonkosok temploma és rendháza az 1948-ban államosított római katolikus fõgimnázium helyén állott. XIV. századi gótikus templom volt, de eredete a XIII. századra nyúlik vissza, mert a fehérvári domonkosok létérõl már 1289-bõl van adat. (Batthyaneum. II. 124.)
1300-ban Herbord gróf özvegye 10 márkát hagyományoz a Szûz Máriáról elnevezett domonkos kolostornak. (György: A Ferencrendiek. 224.) 1306-ból házfõnökének neve is ismeretes: János. (Batthyaneum. II. 123.)
1353-ból a Szent György tiszteletére szentelt kápolnáról is van adat, amely a domonkosokhoz tartozott. A kaszárnya helyén állott. Ebben misézett Kapisztrán Szent János. (György: i.m. 224.; Pásztortûz. 1926. 399.)
A rendtagok eltávolítása után, a reformáció kezdetén a templom és a rendház üresen áll 1579-ig, amikor a Báthoryak a jezsuitáknak ajándékozzák. A jezsuiták távozása után ismét lakatlan.
A XVIII. század elején újra a jezsuiták kapják meg s tanítanak a templomhoz tartozó épületekben. Ezeket 1898-ban bontják le s építik a szép modern gimnáziumi épületet.
Ágoston-rendiek temploma és rendháza
Az Ágoston-rendi szerzetesekrõl 1293-tól van adat. (Batthyaneum. II. 124.)
1308-ban, a Benedek püspök megválasztásával kapcsolatosan, a kivizsgálás tanúi között a Szent István vértanúról nevezett Ágoston-rendi remeték priorja is szerepel. (Batthyaneum. i.h.; Documente. XIV. C., I. 85.)
1311-ben Pál prior és több szerzetes társa Benedek püspök fellebbezésének elõadásánál van jelen. (Documente. XIV. C., I. 196.)
1501-ben Miklós, tordai polgár, a Rákos-patakon járó malmát eldja, és árát a gyulafehérvári Szent Istvánról elnevezett Ágoston-rendi kolostornak adományozza. (Batthyaneum, i.h.)
Az Ágoston-rendi kolostortemplom a Báthori-templom közelében állott.
Az 1300-ban említett Herbord gróf özvegye 10 márkát hagyományoz ennek a templomnak is.
A reformáció éveiben megszûnt, s többé nem került egyházi használatba.
| | |
| Simon | 1106-1113 |
| Villarius? (püspöksége bizonytalan) | 1113-1119 |
| Felicianus (püspöksége bizonytalan) | 1124-1127 |
| Baranus | 1139 körül |
| Valter | 1156-1158 |
| Vilcina | 1166-1169 |
| Pál | 1181-1185 |
| Adrianus, Adorján | 1187-1202 körül |
| Vilmos | 1204-1221 |
| Rajnald | 1222-1241 |
| Artolf | 1244-1245 |
| Gallus, Gál | 1246-1269 |
| Péter, Monoszló nembeli | 1270-1307 |
| Benedek | 1309-1319 |
| András, Széchy vagy Szécsy | 1320-1356 |
| Domonkos, Széchy vagy Szécsy | 1357-1368 |
| Demeter | 1368-1376 |
| Goblinus, Goblin | 1376-1386 |
| Imre, Czudar | 1386-1389 |
| Péter, Knoll | 1389-1391 |
| Demeter, Jánoki | 1391-1395 |
| Maternus | 1395-1399 |
| Miklós | 1400-1401 |
| István, Upori | 1401-1402 |
| János, Laki | 1402-1403 |
| István, Upori | 1403-1419 |
| György, Pálóczy | 1419-1423 |
| Balázs, Csanádi | 1424-1427 |
| György, Lépes | 1427-1442 |
| Máté, De la Bischino | 1443-1461 |
| Miklós, Zapolyai, Szapolyai | 1461-1468 |
| Gábor, Veronai | 1472-1475 |
| László, Geréb | 1475-1501 |
| Domonkos, Kálmáncsehi | 1502-1503 |
| Miklós, Bácskai vagy Bacskai | 1503-1504 |
| Zsigmond, Thurzó | 1504-1505 |
| János, Foix, kinevezett adminisztrátor, bordeaux-i érsek, aki nem tartózkodott hazánkban | 1506-1508 |
| Ferenc, Perényi | 1508-1513 |
| Ferenc, Várday | 1513-1524 |
| János, Gosztonyi | 1524-1527 |
| Miklós, Gerendi | 1528-1540 |
| János, Statileo | 1528-1542 |
| Pál, Bornemissza | 1553-1556 |
| Demeter, Napragyi vagy Napragi | 1596-1601 |
| István, Szentandrási vagy Csíki | 1618-1630 |
| László, Hosszútóthy | 1632-1634 |
| István, Simándi | 1634-1653 |
| János, Pálfalvay | 1653-1656 |
| Ferenc, Szentgyörgyi | 1656-1663 |
| Ferenc, Szegedi | 1662-1663 |
| Ferenc, Tolnai vagy Tolvay | 1663-1666 |
| Máté, Szenttamási | 1667-1676 |
| András, Mokcsay | 1676-1679 |
| András, Sebestyén | 1679-1683 |
| István, Kada | 1685-1695 |
| András, Illyés | 1696-1712 |
| György, báró Mártonffy | 1713-1721 |
| László, báró Mednyánszky | 1722-1724 |
| János, báró Antalffi | 1724-1728 |
| Gergely, báró Sorger | 1729-1739 |
| Ferenc, báró Klobusiczky | 1741-1748 |
| Zsigmond Antal, báró Sztojka | 1749-1759 |
| József, gróf Batthyány | 1759-1760 |
| József Antal, báró Bajtay | 1760-1772 |
| Piusz, Manzador | 1772-1774 |
| László, gróf Kollonich, Kollonics | 1775-1780 |
| Ignác, gróf Batthyány | 1780-1789 |
| József, Mártonfi | 1799-1815 |
| Sándor, Rudnay | 1815-1819 |
| Ignác, báró Szepessy | 1820-1827 |
| Miklós, Kovács | 1827-1852 |
| Lajos, Haynald | 1852-1863 |
| Mihály, Fogarassy | 1864-1882 |
| Ferenc, Lönhart | 1882-1897 |
| Gusztáv Károly, gróf Majláth | 1897-1938 |
| Vorbuchner Adolf | 1938 |
| Márton Áron | 1938-1980 |
| Jakab Antal | 1980-1990 |
| Bálint Lajos | 1990-1993 |
| Jakubinyi György | 1994- |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése