Nagyszeben

Nagyszeben : Hermannstadt

Egy kis helytörténet

A történelmi központ két szinten helyezkedik el, a Felsővárosból lépcsők vezetnek az Alsóvárosba. Az Alsóváros körkörösen fejlődött, az első várgyűrű vonalát követve itt találhatók a város legrégebbi utcái.

A szászok letelepedése 1141 körül kezdődhetett, amikor II. Géza kapcsolatba lépett Nyugat-Európa germán népeivel (teutonokkal, flamandokkal és a szászokkal) és sok kedvezményt adva nekik, behívta Erdélybe. Erdély déli részén telepedtek meg, amely Szászvárostól egészen a Brassó melletti Homoróddarócig határolódik, északon meg a Maros és a Kis-Küküllővel záródik le. Ezt a területet hívták Fundus Regiusnak, vagyis Királyföldnek. A szászok első települése Nagyszeben volt.

A város nevének eredete több feltevésen alapszik. Németalföldön lehetett egy Hermann falu és az idetelepülők magukkal hozták a nevüket. Az is elképzelhető, hogy vezetőjükről kapta a település a nevet, aki ezen a hosszú úton eljutatta a letelepülőket a mai Nagyszeben területére.

1224-ben II. András király megújítja a II. Géza által adott jogokat és kiegészíti ezeket, nekik adja „a folyókat és annak kincseit” is, a nevezetes Aranybullában, amit a szászok Goldene Freibrief-nek (arany szabadságlevélnek) neveztek.

A tatárok 1242-ben megtámadják Nagyszebent is, legyilkolják a lakosságot. Feljegyzések szerint alig maradt 100 ember. Ezután kezdik építeni a város falait, ami négy gyűrűben vette körül a várost. Ezek a falak mind téglából épültek, s van bennük folyami kő is. Ennek két oka is volt: ha egy golyó lyukat ütött a falon, akkor könnyebb volt betömni. A másik oka az volt, hogy a tégla nem törik annyira, mint a kő, s nem sebesít olyan súlyosan. A négy védelmi falnak köszönhetően Nagyszeben Magyarország legvédettebb városa volt. Rengeteg védelmi tornya és kaputornya volt. Minden kaput úgy neveztek el, amely települések felé vezetett.

1321-ben a települést még Hermannsdorfnak hívtak, de a 14. század második felében már városi rangra emelkedett. Egy Szelindeken talált dokumentumban már 1366-ban Hermannstadt-ként említik. 1486-ban megalakul a Szász Egyetem, ami az egész szász terület vezetését is jelentette, élén a Saschengraf-fal (szászok grófjával), aki egyben a királybírói tisztséget is betöltötte. Ezután a szász közösség maga választhatta királybíráját, valamint saját pénzverdével is rendelkezhetett. A szászok egész Magyarország területen fel voltak mentve a kapuadó alól. Ezekért a kiváltságokért Nagyszeben városa mindig egy maghatározott összeget fizetett a Magyar Koronának.

Nagyszeben első iskolájáról, amely a mai Brukenthal Líceum helyén állt, 1380-ból maradtak fenn írásos feljegyzések, a történészek úgy tartják, hogy ez volt az első kelet-európai iskola. A 14. századi nagyszebeni törvénykönyvben az állt, hogy az egyház keretei között kötelező az oktatás.

A 17. század végén, 1692-től Nagyszebenben székel a Gubernium.
Pár évvel később Giovanni Morando Visconti, 1699-ben elkészítette a város első térképét.

A 18. században működni kezd az első sörgyár (1717), valamint négy évre rá megkezdődik az utcák kikövezése. 1778-ban nyílik meg Erdélyben az első könyvesbolt Martin Hochmeister jóvoltából, aki 1787-ben létrehozza a Vastagtoronyban (Dicker Turn) az első barokk színházat. Ennek az évszázadnak a végén nyomtatják ki Peter Barth nyomdájában a Supplex Libellus Valachorum-ot, a románok petícióját, amiben egyenlő jogokat kértek a három erdélyi nemzethez hasonlóan.

Az 1740-60 években telepednek meg a landlerek, akik evangélikus vallásra áttért osztrákok voltak. Nagyszebenben előkészítettek nekik házakat, de Mária Terézia nem engedte, hogy beköltözzenek ide. Ezért Nagyszeben környékén telepedtek le: Kistornyon, Keresztényszigeten és Nagyapoldon. A felszabadult házakban árvaházat működtettek. A landlerek nem szerettek keveredni, ruházatuk hasonlított a szászokéhoz, de más volt. Templomban is külön kellett prédikálni nekik, iskolába is külön jártak.

1768-ban megtiltják a faházak építését, addig a Felsővárosban 461 házból 61 volt faház. A fából épített kéményeket be kellett vakolni. Mária Terézia rendeletére 1777-ben történik meg a házak számozása.

1867-ben visszakerül Nagyszebenbe az evangélikus egyház központja Berethalomból, amit 1572-ben költöztettek oda. 1817-ben a szomszédságok éjszaka kivilágítják az utcákat I. Ferenc császár és Karolina Auguszta nagyszebeni látogatása tiszteletére. Két évtized multán a szomszédságok olajlámpákat kezdenek használni az utcai kivilágításhoz, amit a következő évben a város átvesz a szomszédságoktól. A várost 1895-ben osztják negyedekre és minden negyedben egy utcaseprőt alkalmatnak.

A 19. század második felében és a 20. század első negyedében a város jelentős társadalmi és gazdasági változásokon megy keresztül. 1875-ben felépül az első gépgyár Erdélyben. A város a várfalakon kívül is terjeszkedni kezd. Már 1841-ben a város 1117 háza mellett, a várfalon kívül 869 ház található. A város lakossága 1868-ban 18.998 fő volt, míg 1900-ban 26.643 fő, amiből 15.553 szász. A második világháború után, 1944-ben Nagyszebennek 44.643 lakósa volt, amiből 23.199 fő volt szász nemzetiségű.

A 20. század elején Nagyszeben a harmadik város az Osztrák-Magyar Monarchiában, amelyben villamos árammal világítják ki az utcákat és a második olyan város, amelyben bevezetik a villamost. Az első mozit 1909-ben nyitja a Petri család, amiben ma a Radu Stanca Nemzeti Színház foglal helyet. 1910-ben nyílnak meg az első közvécék Nagyszebenben.

A város neve 1919-ben hivatalosan Sibiu lesz, s az utcák ekkor kapnak román megnevezést.

A második világháború után megkezdődik a szászok deportálása Oroszországba. 2800 személyt vittek el, sokan közülük nem tértek vissza. A kommunizmus alatt Nagyszeben belvárosát nem érintette Ceauşescu városromboló tevékenysége, habár a nyolcvanas években tervbe vették a Nagypiac lerombolását. Erre nem került sor a bekövetkezett 1989-es forradalomnak köszönhetően. Nagyszeben volt a második város, amelyik Temesvár után 1989. december 21.-én felemelte a hangját az elnyomó diktatúra ellen, 86 áldozatot és számos sebesültet követelve.

Nagyszeben mérsékelt égövi település, amely a környező hegyek hőmérsékleti befolyása alatt áll. Két oldalról a Kárpátok veszik körül, délen a Fogarasi hegyek, a Transzfogarastól az Olt völgyéig, a nyugati oldalon a Lotru hegyek, amelyet a Cibin hegység követ, ahol az ország legmagasabban fekvő üdülőhelysége, Paltinis (Hohe Rinne) található.

Nagyszeben lakósainak száma ma 170 000, amelynek etnikai megoszlása a következő: románok 95 %, magyarok 2%, németek 1,6 %, más nemzetiségűek: 1,4 %. A lakosság nagy része ortodox vallású, a katolikusok és a protestánsok 4 % -ot tesznek ki az összlakosságból. Az 50 év fölöttiek száma 25 % és a felsőfokú végzettséggel rendelkezők a lakosság 18 %-át jelentik.