HÁROMSZÉK

Háromszék - Kovászna megye

Hegyek, völgyek, tájak

Kovászna megye ( Háromszék) Románia legkisebb megyéje, de megismerése Európa egy jelentős nagyrégióját segít jobban megérteni. A megye aktív lakossága 100 000 fő, a tanulók száma 50 000. Románia minden száz lakosából egy él itt. A demográfiai adatokat a megye földrajzi sajátosságai magyarázzák. A középhegység övezte, bükkösök és fenyvesek által tarkított, gazdag vadállománnyal és erdővagyonnal rendelkező vidék igazi jövője a turizmus lehet. A havasi legelőkön szarvasmarhát és juhot tenyésztenek, de a kovásznai Tündérvölgy Illés-napi, látványos juhászlakodalmasát a vajnafalvi juhászok az európai ipartörténeti unikum gravitációs sikló tövében rendezik meg minden évben. Utóbbin át jutott egy évszázadon át a zöld arany – a fa – Európa piacaira. A vidék vizekben való gazdagsága, a hosszú, fagyos telek és rövid tavasz, a forró, olykor szikkasztó nyarak, az ugyancsak hosszú, szelíd ősz és a talajviszonyok főleg a burgonyatermesztésnek kedveznek, a közép-európai abszolutizmus (Habsburg-uralom) felvilágosodás kori pozitív örökségének. A megye lakói számára ma is követendő példát kínálhatnak találékony régi mezőgazdasági szakembereink, a „pityókakirályok”, az óriáslencse meghonosítói, az új gyümölcsfajtákat nemesítő hazánkfia pomológusok. Kovászna megye az ország közepén, a Kárpát-kanyarban található. Neve savanyút (szláv kvaszna) jelent, és legfontosabb altalajkincsünkre, a szénsavas ásványvizekre (helyi nevükön borvíz) utal. A Kárpátok ívét összecsukni próbáló geológiai erők hatalmas törésvonalakat hoztak létre, vulkáni övezetben élünk. Európa egyetlen vulkáni eredetű tavának, a Szent Anna-tó kráterének utolsó kitörése a jégkorszak végével egyidős, amikor a jégtakaró északi irányba húzódott vissza, megteremtve az emberiség első és legnagyobb forradalmának, a mezőgazdaságnak a feltételeit a Közel-Keleten. Az ásványvizek és a gázömlések az alvó vulkán álmai. Ugyanaz a nagy törésvonal-rendszer, amelynek térségében felszínre szakadnak, bolygatta meg a Kovászna alatti rétegeket, létrehozva a város központjában található Pokolsár nevű iszapvulkánt. A Kárpátkanyar, ez a pattintott kőkorszakban már lakott, a rézkorban már sűrű településhálózattal rendelkező vidék több fontos átkelőhelyet rejt, olyan fontos útkereszteződésben fekszik, amely Eurázsia jelentős geostratégiai pontjává teszi. Itt, a Nyugat kapujában találkozik a hatalmas, nyugatra hömpölygő népvándorlások sztyeppei útvonala és az a Hellász irányába vezető útvonal, amelyen az ókori görögök húzódtak dél felé, megalapozni az euro-atlanti civilizációt. Az itt kialakult, a trójai és mükénéi kultúrát megelőző festett kerámia ma is elkápráztat bennünket - a Székely Nemzeti Múzeumot a Cambridge-i Egyetem segítette feltárni az erősdi őstelepet. Ugyanitt húzódik a Kárpát-medencét a Fekete tengerrel összekötő legrövidebb útvonal. A közép-európai hatalmak ezer évig megtettek mindent, hogy ellenőrzésük alatt tarthassák ezt a stratégiai fontosságú kijáratot és a természet által is határvidéknek teremtett térséget. A keresztes háborúk korában egy Árpád-házi király magyar ajkú katonai népességet telepít ide, a székelyeket, azzal a céllal, hogy északi oldaláról biztosítsák ezt a fontos útvonalat. Ezt a királyt, minden nyugati középkori keresztény lovagkirály példaképét, Szent Lászlót láthatjuk a gelencei templom egyik freskóján, amint egy pogány harcossal vívja párviadalát, a Jó és a Rossz örök összecsapása jegyében. Erdély nevének jelentése katonai: 'vorland', azaz az erdő (középhegység jellegű gyepű, határvédelmi térség) előtti terület. A szomszédos területeken ugyanennek a határnak a védelme céljából alapozzák meg az első román államalakulatokat, Havaselvét és Moldvát, megmagyarázva, miért is hegyekre, a Kárpátok „hátgerincére” támaszkodik Románia, nem pedig a vízi közlekedés nagy folyami, tengeri útvonalaira, mint a világ országainak többsége. Kovászna megyében, Románia közepén a székelyek ma románok mellett élnek, és a népesség 75%-át teszik ki. Nemrég merült fel egy Nagyvárad-Brassó autópálya megépítésének gondolata, kétoldalú román–magyar megegyezés alapján, az ősök által védett útvonal irányvonalán. Ilyen távol az őket iderendelő hatalmi központtól egy katonai népesség nem teljesíthette küldetését saját külön vezetés, önálló gondolkodás nélkül. Míg az európai szabad lakosság aránya a polgári forradalmak előtt sehol nem haladta meg a 10 százalékot, ez az arány Háromszéken, a mai Kovászna megye területén 60 százalék fölötti volt. Mint ismeretes, a szabad közösség mentalitását az jellemzi, hogy társadalmi dinamikájában az emancipációs stratégia az oktatásra alapoz, a tudás a központi érték. Korántsem véletlen, hogy 1848 nagy eseményeinek, a modern nemzetek térségbeli születésének pillanatában Háromszék az erdélyi országgyűlést megelőzve hirdeti ki a jobbágyi terhek eltörlését, és az sem, hogy az első háromszéki kiadvány egy katonai szaklap és még előtte – egy ábécéskönyv. Mindez az Osztrák Birodalom és az orosz cári seregek ellen vívott elkeseredett harc közepette. Kihangsúlyozandó, hogy nálunk, ahol a közösség a másság iránti toleranciát különböző felekezetek együttélésén tanulta, nem került sor etnikai konfliktus alapú polgárháborúra magyarok és románok között, mint máshol az 1848–49-as Erdélyben, tudatlanság és politikai szűklátókörűség okán. Fő erőforrásunk, úgy tűnik, jelenleg is az emberi erőforrás, a polgári öntudat, az alacsony bűnözési mutatók, a társadalmi csoportok, a különböző vallási és nemzeti közösségek közötti béke. Torzító, negatív sajtóvisszhang ellenére, ez a vidék Románia közepén a román–magyar történelmi megbékélés alulról épülő pillére, és vonzóvá éppen az teheti, ha a tisztaság szigete marad a környezetszennyezésben, a biztonság, az előreláthatóság, a minőségi munkaerő otthona marad egy jövőbeli Bukarest-Budapest autópálya szomszédságában.