HARGITA MEGYE

Hargita megye általános leírása

Az utazó, aki Románia középvidékire igyekszik, észak-nyugaton vasúton és műúton Déda, délen pedig ugyanazokkal a közlekedési lehetőségekkel Sepsiszentgyörgy, vagy műúton Barót, keleten ugyanígy Békás, illetve Bákó, nyugaton ugyancsak vonattal vagy autóval Balázsfalava, Szováta, valamint Héjasfalva irányából érkezik, Hargita megyében találja magát. Hegyvölgyes-dombos tájakon vezetnek át a fent említett útvonalak, szemet s lelket gyönyörködtető látványban van része az utasnak.

A Hargita név ismeretlen eredetű. A nyelvészek nem tudtak tudományosan helytálló meghatározást adni eredetéről, a köztudat azonban hun leánynévként tartja számon. Ezt a nevet viseli – ki tudja mióta? – az a hegység, amely a Keleti-Kárpátok központi hegycsoportjától nyugatra, észak-dél irányban, párhuzamosan húzódik, s a Csíki-havasokkal közrezárja a Csíki-medencét. Megyénk erről a hegyláncról kapta nevét. Legmagasabb csúcsa, a Madarasi Hargita, 1800 m.

De nemcsak a Hargitát és Csíki-havasokat, hanem az előbbinek az északi folytatásában található Görgényi-, és az észak-keleti határhegyeket, a Gyergyói-havasokat, meg a Nagyhagymás hegycsoportot, valamint a megye nyugati harmadában a Küküllők dombvidékét, illetve a megyét északon záró Kelemen-havasokat kell megemlíteni a megyébe nyúló lejtői miatt. Nem véletlen tehát, hogy a megye területének 60%-a hegy-, illetve dombvidék. Lakott területei között pedig megközelítően 400 m-es szintkülönbség van.

Éghajlata a hegyek közti medencékben zordabb, hidegebb, mint a Hargitától nyugatra eső részeké, ahol az Erdélyi-medence más vidékének klímájához hasonlatos az időjárás. Saját tapasztalatom szerint, – a Csíki- és a Gyergyói-medence éghajlata –, hasonló az Észtország, illetve Svédország középvidékének klímájához. A legmagasabb hőmérsékletet – 36,5° C-t –, 1952-ben Székelyudvarhelyen, a legalacsonyabbat - 35 ° C-t 1929-ben – mérték. A fagyos-hideg-hűvös időjárás az említett medencékben olykor az év 43%-ban érezhető. A gyakorta igen alacsony hőmérsékleti értékek miatt Csík-Gyergyót az ország hideg pólusának is nevezik.

A felsorolt hegyvonulatok zöme vulkanikus eredetű. De közülük egy, a Nagyhagymás, a hajdan volt őstenger kövületeit rejti.

A nagy kiterjedésű vulkanikus tevékenységnek ma is a nyomaira lelhetünk. Bármerre járunk a megye keleti hosszában, mindenfelé borvízforrásra bukkanunk. Több mint kétezer ilyen forrást tart számon a geológia tudomány. Sokat palackoznak is közülük, van, amelyiket már több mint egy évszázada.

Az évi átlagos csapadékmennyiség 600-650 liter/m². Nyolc folyó gyűjtőmedencéjét látja el a szükséges vízmennyiséggel. A megye déli felében az Olt, a Nagy- és a Kis-Homoród folyik, keleten a Beszterce, Kis- és Nagy-Békás és a Tatros, nyugaton pedig a Maros, a Nagy- és a Kis-Küküllő. Ezeknek a folyóknak csak a forrásvidéke található megyénkben.

Kettő közülük “mesés”, a Maros és Olt legendában, megörökítette a népköltészet. És van két “mesés” tavunk is. Az egyik Kelet-Európa egyetlen tengerszeme. A megye déli részén, a Csomád kráterében 950 m tengerszint feletti magasságban, a Szent Anna tó. A másik a megye keleti felében a Cohárd és a Gyilkos-csúcs között, az 1837-ben történt sziklasuvadás következtében a Békáson létrejött Gyilkos-tó.

A megye altalaja ásványi kincsekben igen gazdag: andezit, bazalt, mésztufa, márvány, só, réz, vas, higanyérc, s a már említett borvizek.

A megyét a hajdan volt Csík- és Udvarhelyszék, valamint Maroshévíz környéke alkotja. Területe 6639 km².

1968-ban megszüntették az 1952-ben szovjet mintára létrehozott közigazgatási egységeket, a tartományokat, s megyékre osztották az országot. Akkor, a hajdani Maros Magyar Autonóm Tartomány DK-i részén létrehozták Hargita megyét Csíkszereda székhellyel. Eredetileg Székelyudvarhelyt szánták székvárosnak, de a csíki tüntetés eredményeként a megyeszékhely Csíkszeredába került.

Hargita megye a hajdani Csík - és Udvarhely vármegyékből, valamint Maroshévíz körzetéből áll.

Az 1992-es népszámlálás adatai szerint a megye lakossága a következőképpen oszlik meg: 84,6 %-a magyar, 14 %-a román, 1,2 %-a roma, 1,0 %-a német, 0,1 %-a egyéb nemzetiségű. A felekezeti megoszlás pedig: 65,3 %-a római katolikus, 13,3 %-a ortodox, 12,9 %-a református, 7,3 %-a unitárius, 0,19 %-a görög katolikus és 1,2 %-a egyéb vallású.