Aranyosszék

ARANYOSSZÉK.

Radnóth, Gyéres, M.-Ujvár és Toroczkó vidéke.

Erdélyt már sokan hasonliták Svájczhoz, s ezen hasonlatnak van is némi alapja. Van helyrajzilag, mert e bérczes kis országrészt, miként Svájczot, nagyszerü havasok keretelik be. Van történelmileg, mert Erdély minden időben, miként Svájcz, a szabadság hazája volt, itt levén védvára az ezredéves magyar alkotmánynak, itt levén fészke azon szabadságszeretetnek, polgári és vallási felvilágosodásnak, mely kelet és nyugatról, török és osztráktól egyiránt fenyegetve, Erdély függetlenségében találta fel léterejét, életfeltételét.

A Mohácsnál lesujtott, elgyengitett s a német császárok által századokon át lebilincselni kivánt Magyarországra is átlüktetett innen az alkotmányosság azon érzete, mely a teljes elnyomást lehetetlenné tette, s mely a magyar nemzet regeneratióját, alkotmányának visszaszerzését és érvényesitését lehetővé tette. A kis Erdély volt a nagy Magyarország megmentője, a kis Erdély volt a szabadság azon archimedesi pontja, honnan a zsarnokságnak 40 milliónyi német soldateskája által támogatott hatalmát megdöntve, a magyar alkotmányt, mely a mi lételünk és Európa biztonságának leghatalmasabb védvára volt, megoltalmazni lehetett, éppen azon szabadságszeretet és alkotmányos érzület alapján, mely innen nyerte táperejét, s mely nemzetünket az elsatnyulás és beolvadástól megvédte. Igen, Erdély kárpátainak ölében ápoltatott a hősiesség és szabadságszeretet, mely innen kisugárzott az egész nemzetre.

De Svájczhoz hasonlít bérczes kis honunk népének sokfélesége miatt is, mely népek minden féltékenykedés nélkül az érdekegység és testvériség szent köteléke által voltak együttesek a szabadság megvédésében , s nagy missiójuk teljesitésében, mely nem csak magyar, hanem európai és emberiségi szempontból is emelkedett volt, mert nemcsak alkotmányőrző, hanem polgárosodásvédő és terjesztő is volt itt a civilisatio véghatárinál.

E nagy missio betöltésében Erdély nemzetei közül kétségtelenül a székelyé volt az oroszlányrész, nem csak azért, mert ő volt a határszélen elhelyezve, hanem e nemzet hősiességéből és kitünő hadi szervezetéből kifolyó nagy védereje, valamint kitünő mívelődési hajlama által is. Ki Erdély történetével behatóbban foglalkozott, az érteni fogja nagy Bocskai végrendeletének azon intézkedését, mely a székely nemzet jogigényeinek kielégitésétől, szabadságának fentartásától feltételezte a magyar haza fenmaradhatását.

Jól esik azért, ha útunkba a hős és szabadságvédő nép egy csoportját Erdély közepén feltalálhatjuk, oda helyezve az országrész szivébe, hogy onnan mintegy szétáradjon a szabadságvédőknek azon hősiessége és honszerelme, mely a multban csodákat mívelt, s mely hiszem, hogy a jövőben sem fogja magát soha meghazudtolni. Erdély szivének e nemes vértől lüktető gyupontja nem más, mint Aranyosszék, a székely székek ötödike, melyet e kötetben ismertetni feladatom.

Aranyosszék a Székelyföld zömétől egészen el van különitve, azzal tájrajzilag nem függ egybe, s eredetileg nem is tartozott az Atilla örökségének védváraként visszamaradt ős Székelyföldhez, hanem annak egy későbi gyarmatát alkotja, oly gyarmatát, mely a legbámulatosabb hősiességnek köszöni lételét, korunkig való fenmaradását és virágzását.

Vannak többen, kik Aranyosszéken a székely gyarmatositást megelőzött hun idők némi reminiscentiáit és maradványait keresik; igy Lakatos azt állitja, hogy Atilla roppant birodalmának omladozásakor és a hun erő Sicambriánál való szétverésekor 22,000 hun harczos Emenz-Ur, és Uzind-Ur vezetése alatt a Kris és Maros közti Czegléd mezőn telepedett meg, de az osztrogót s más népek által megtámadtatva, az abrudbányai és toroczkói havasokon át a Keresztes mezőre, onnan ismét tovább huzódtak Erdély keleti részébe, hol a hun törzseknek, a telephely védelmére hátrahagyott ötöd részével egyesülve alakiták a székely nemzetet: pár ezeren azonban mintegy előőrsként visszamaradtak a Keresztes mezőt környező havasok közt, s ezek itt az ország központján, miként azok ott a keleti határszélen, fentarták magokat egész a magyarok bejöttéig. Ezek szerint Aranyosszéknek, ha csekély számban is, a mongol dúlásokat követett székely kitelepitéseket megelőzőleg is voltak ős hun eredetű lakói, kiknek számát a kézdi székelyek kitelepitése csak gyarapitotta. Ezen vélemény támogatására hozza fel Benkő József azon hagyományt, hogy Aranyosszék havasalji népe a térségen lakóknál más eredetű lenne, s valójában a két rész népessége közt némi különbségnek finom válvonalát felismerhetjük, mi különben égalji és foglalkozási okokból is származhatnék.

Gál László Emenz-Ur és Uzind-Ur hun harczosaiból visszamaradt töredéktől származtatja Aranyosszék ős székely lakóit, kik a mongol dúlás előtt már ott laktak, s kik a mongolok felett Turuczkó váránál fényes győzelmet vívtak, ez okon van a László királytól nyert első adománylevélben csak is Oronos földén lakó székelyekről szó: siculi super terra Oronos commorantibus vel residentibus�, mely kitétel régibb ott lakást jelöl. A kézdi székelyek neve csak később Endre adománylevelében emlittetik, miből Gál László azt következteti, hogy a kézdi székelyek csak később telepittettek ki a már korábban Aranyosszéken lakott hun telep erősitésére és gyarapitására.

Alig tudnám meghatározni, hogy ezen történelmi adatokkal nem egészen biztosan támogatható föltevések és deductiók mennyiben birhatnak alappal, s azért azokra nem is fektethetek oly nagy súlyt, hogy Aranyosszék alakulása biztos kiindulási pontjául elfogadjam; ennek következtében hazánk második megalakulása korszakára, vagyis a mongol dúlást követett XIII. században történt ujabb szervezkedés idejére kell Aranyosszék keletkezésének korszakát tennem, mert csak itt léphetünk azon biztosabb talajra, melyet a történelem szövétneke megvilágított számunkra, és a bizonyságot nyujtó okmányi nyomozást lehetővé teszi, sőt még itt sem tudunk az évek szoros, hanem csak is a negyedszázadok tágabb mérarányaihoz alkalmazodni.

Ázsiából kijött őseink beékelték magukat ide nyugot népei közé, s itt oly birodalmat alkotának, mely már a X. és XI. században egyike volt Európa tekintélyesebb országainak. A magyar nép hősiessége, magával hozott saját culturája , fejlettsége e birodalom számára a naggyá létel minden elemeit biztositá, ugy hogy egy század alatt az ázsiai magyar faj teljesen gyökeret vert és aclimatizálódott az európai földön. Nem is fenyegette azt már vész nyugatról, mert a hős magyar erős fegyvere tekintélyt szerzett Európának eleinte idegenkedő népei előtt, s alkalmazkodási szelleme, lételének szükségességét teremté meg a középkori Európa egyensúlyának fentarthatása végett; de jött a fenyegető vész keletről, épp onnan, hol nemzetünk bölcsőjét ringaták, jött Ázsiából, hol a népvándorlás által felbontott egyensúly nem tudott megállapodásra jutni, hol a népek még mindig hullámoztak és költözködtek. Jött a gátszakitott népvándorlásnak utolsó, minden korábbinál veszélyesebb áramlata, a mongol áramlat. Fiatal nemzetünk már ekkor hivatásának áldozatokkal terhes utjára lépett, hogy véres testével, fiatalságának életteljességével fedezze a vén Európát észak és keletről jövő veszélyek ellen; már ekkor megmutatá, hogy érzékével és tudatával bir azon nagy hivatásnak, melynek betöltésére van utalva, s melyért azután is annyi nemes vért áldoza: hogy legyen itt a polgárosodás és keresztyénség védpaizsa a barbárság és pogányság támadásai ellen, s bizonynyal a magyar nemzet itt léte nélkül ma egészen más alakja lenne Európának, ha Bathu-khán s utána a Murátok, Szolimánok hóditó és romboló dühe honunkba ütközve fel nem tartóztatik; Európa civilisatiója bizonynyal századokkal állana hátrább s ma felszínen levő népei közül sok letünt volna a megsemmisülés örvényébe.

A pánczél, mely fedez és véd, gyakran van kitéve zúzás és romásnak; igy nemzetünk is Európát fedező és védő helyzetében gyakran volt kitéve rombolás és feldúlatásnak, s mert azok, kik védelmének jótéteményeit élvezték, nemcsak hogy erősiteni igyekeztek volna, hanem gyakran önmaguk is elég hálátlan és oktalan módon rombolták: bámulnunk kell azon roppant életképességet, mely annyiszori letiportatás után is nemzetünket mindig lábra állitá, s veszteségeinek kiépülésére képesité; bámulnunk kell azon antheusi tulajdont, mely az annyiszor földhöz sujtottat mindig ujult erővel felemelkedni, s a védharczot kelet és nyugattal szemben még nagyobb erélylyel folytatni képesité.

A feltartani kelletett ázsiai támadások legveszélyesebbike a mongol-tatár dúlás volt; veszélyes a támadók roppant tömegének sebes rohama miatt, de veszélyes főleg a hazában uralgó megoszlás és belviszály miatt, mely nem engedé a nemzeti erő öszpontositását és kifejtését. A várt külsegély kimaradta, s a királynak (IV. Béla) a kunok elleni forrongás által gyengült serege szétveretett, hazánk elárasztatott, népe mindenfelé irtatott, sanyaru rabságra hurczoltatott, minden mit negyedfél század épite, romba dült. Ellentállás sehol, mert nemzetünk ellentállási képessége meg volt törve, a hazát elárasztó vad csorda könyörtelenül irtott, pusztitott, s az egész magyar haza kietlen pusztává változott át. A vészek ez iszonyu korszakában merült fel a hazát keletről fedező székelyeknek egyetlen győzelme, mely e sötét korszak felett tündöklő csillagként ragyog fel. E győzelem adott lételt Aranyosszéknek: azért e szék egy nagyszerű történelmi korszaknak megtestesülése, aranyos emlék, mely nem márványhidegen, hanem hőmelegen élve és érezve, nemzedékről nemzedékre megujulva, önmagából fejlődve tartja fenn ama távol eső korszaknak emlékét. Emlékterület ez, melyet fenn kell örökre tartanunk, s melyet ez okon kicsinysége miatt eltörölni, vagy másba beolvasztani soha sem szabad .

Ott Aranyosszék nyugati szélén emelkedik fel a Székelykőnek 3552 láb magasságu hármas orma, ott ez ormok legmerészebbjén van a Székelyvárnak idők vihara alatt csekéllyé törpült romtöredéke. Ezen ott levő darabka fal képezi magvát Aranyosszéknek, ott van e terület lételének emlék-szentesitett talapzata, mert a Székelykő égremeredő sziklaormán büszkélkedő e vár körül vívták székely őseink a mongolok ellen azon győzelmes harczot, melyért jutalmul Aranyosszék területét nyerték. Ugyanis azon időben, midőn a mongolok hondúló serege elönté hazánkat, Toroczkói Ilyés alvajda családjával, rokonaival és kincseivel az alattvalói által megrakott Kengürth bérczormán levő erős várába huzódott.

A messze ellátszó bérczormon fekvő vár helyzete olyan volt, hogy az ellen figyelmét daczosan kihívta, s igy a mongolok is azt meglátták, s meglátva ostrom alá vették. A mily merész és erőteljes volt a támadás, épp oly elszánt volt a vár védelme; de az élelem és viz már fogyatékán, a kincs és embertömött vár már-már elbukkandó volt, midőn megjelent ott a hős székelyeknek egy mentő csapatja, mely a mongolokat egy a várőrizet által is támogatott véres harczban szétverte, a mongolok kezébe esett ezernyi magyar foglyot kiszabaditotta és a várat az ostrom alól felmenté; miért a megszabaditott főurtól jutalmul a várat és területét nyerték, s a kivívott győzelem emlékére a havast, hol a harcz folyt, Székelykőnek, a megmentett és a megmentők kezébe ment várat Székelyvárnak nevezték el.

Ezt követőleg csakhamar megjött az országos elismerés és jutalom is a hős székelyek részére, mert a király a Székelykő keleti alján elterülő szép termékeny földet, melyet a mongolok néptelenitettek, kiszakitván Torda vármegyéből, illetőleg Turda várától melyhez tartozott Aranyosszék néven a győzelmes székelyeknek adományozta és a Székelyföld 5-ik székévé tette.

De nem csak itt a Székelykő büszke ormain tűzték ki a székelyek a győzelem zászlait, hanem több történész állitása szerint a mongol dúláskor a belföldi székelyek a vármegyei magyarság védelmére lejövén, a tordai hasadék bevehetetlen sziklaszorosába, valamint a toroczkói és abrudbányai havasok barlangjai és oduiba behuzódva, a térségben szétoszlott barbarokat (mongolok) annyi hősiességgel támadták meg és nyugtalaniták, hogy a Dalmatiából megtérő IV. Béla a Maros és Aranyos közti területet, melynek lakóit a mongolok vagy levágták, vagy rabságra hurczolták, kiszakitván a vármegyéből, Aranyosszék néven a székely hősöknek adományozta örökösen, székely joggal és törvényekkel ruházván fel.

Aranyosszék e szerint Tordavármegye területéből szakittatott ki; a letelepitett székely hősök elhozták ős hazájukból családaikat, rokonaikat, el azokkal nemzeti ős szokásaikat, intézményeiket, önkormányzati ős szokásaikat, közigazgatási és törvényszolgáltatási modorukat, s alkották a vármegyék között azoktól eltérő, különálló, s az anya székelyhonnal intézményei azonosságánál fogva egybefüggő más kis Székelyföldet, hol a nemzeti szervezet oly következetesen lett keresztülvive, hogy tisztviselőik (főkapitány, fő- és alkirálybiró, dulló és székülő) megtarták nemzeties elnevezésüket, az összes népesség itt is mint az őshonban szabad-nemes volt, katonáskodás és ökörsütésen kívül más adóval nem tartozott. Az örökösödési törvény Aranyosszéken is azonos volt az ős székelyföldivel, nota és kihalás esetében a vagyon itt sem szállt a koronára, hanem az örökösök, rokonok, vagy ezek hiányában a szomszédra. Aranyosszék hadereje a többi székelyekével együtt kelt fel, egy vezénylet alatt azokkal egy sorban harczolt; követei, főkirálybirája a többi székek képviselőivel egy sorban ült a hongyülésen, szóval Aranyosszék a Székelyföldnek kiegészitő része, egyik tagja, annak véréből való vér, csontjából való csont volt; elannyira, hogy a területi elkülönitésnek az intézmények megváltoztatása- vagy csak módositására a legkisebb befolyása sem volt, s a Székelykő alján lakózók épp olyan székelyek voltak és maradtak egészen napjainkig, mint a Hargita és Nemere aljiak.

Im itt van röviden Aranyosszék alakulásának s 6 százados fennállásának története. Mielőtt azonban előismertetésünk terén tovább haladnánk, szükséges a kitelepités esetét, időkorát és jogviszonyait okmányilag is megvilágitanunk.

Aranyosszék keletkezésének létokaival eszerint tisztában vagyunk, de nem igy alakulásának korszakával; mert Aranyosszék legelső ismeretes kiváltságlevele V. István királytól (1270�72) származik, melyről csakis IV. László király 1289. évben kiadott adománylevelének hivatkozása nyomán van tudomásunk, sőt László adománylevelét is csak III. Endre király megerősitő okmányában (1291) való átiratban ismerjük. Az eredeti adományleveleknek hiányából a keletkezési korszak meghatározásának bizonytalansága származik, s legtöbben, kik Aranyosszékről irtak, László király adománylevelének ezen kifejezéséből: �Siculi in terra Oronos commorantium, terram castri nostri Torda, Oronos vocatam juxta fluvios Oronos et Marus existentem quam primo idem Dom. rex Stephanus iisdem siculis contulerat� stb. a kézdi székelynek Aranyosszékre való kitelepitését István korára (1270�1272) teszik, sőt Kővári a székelyeknek Turuczkó váránál való győzelmét és a székelykői vár elnyerését még későbbre, az 1284-ki tatárjárás idejére teszi.

Igaz ugyan, hogy a székelyek Turucho vára alatt mongolok felett kivívott győzelmét IV. László kiváltságlevelében látjuk legelőbb felemlítve, de ő azt nem mint akkor, hanem mint korábban történtet beszéli elő mintegy indokolásául annak, hogy a székelyek ezen győzelem jutalmául nyerték Aranyosszéket, s hogy az László uralmát megelőzőleg történt, azt leginkább mutatja István királynak éppen a László kiváltságlevelében kivonatozott adománylevele, mely a székelyeknek a vitézségükért nyert területen való korábbi letelepitését kétségtelenné teszi. De István királynak kérdéses adománylevelét sem ismerjük másként, mint László megerősitő okmányában foglalt hivatkozásból, s igy nem tudhatjuk: vajjon István ezen adománylevele nem volt-e megerősitése egy még korábbi IV. Bélától nyerhetett (bár ma nyomtalanul eltünt) eredeti adománylevélnek. Látók fennebb több jó nevű történésznek azon határozott véleményét, hogy Aranyosszéket a mongol dúlás után Dalmatiából megtérő IV. Béla adta a székelyeknek, birjuk Toroczkay Ilyés alvajdának azon adománylevelét is, melyben a székelyek mentőseregének adja Turuczkó várát és területét mind azon időre, mig azok Aranyosszéken laknak . De ez okmánynak vége és igy keletezése is hiányozván nem tudhatjuk Toroczkay Ilyés adományozásának idejét, bár erre némi utbaigazitást ad IV. Bélának két adománylevele, egyik 1249-ből, mely által Andrásnak Ivancae fiának, azon kitünő szolgálataiért, melyeket a haza veszedelmének idején kedves fia István részére Turuch várában áldozat és fáradság kimélése nélkül tett, azon várat fegyveresek sokaságával (itt valószinüleg a székelyek értetnek) megvédvén, neki jutalmul Mányát, a Galgócz vármegyében levő Zsitva folyó melletti falut adományozza . És ismét 1253-ban ugyanazon Andrásnak azért, hogy Turuch várát nagy költséggel épitette, Gimest adományozza . Éppen nem lehetetlen, hogy itt az ezen adománylevelekben felhozott Turuch vár nem más, mint a székelyek által megmentett Turucho (a székelykői Toroczkó) vára, s a jutalmazott András könnyen lehetne a Toroczkay-család egyik tagja, mert az, hogy Béla király a jutalmazott szolgálatokat István fiának, tehát Erdély akkori fejedelme érdekében tettnek mondja, arra mutat, hogy az Erdélyben történt .

Mindezeket tekintetbe véve, némi valószinüség mégis van emlitett történészek azon állitásában, hogy Aranyosszéket a székelyek IV. Béla alatt, tehát a XIII. század közepe táján alapitották, bár e feltevés még határozottabb okmányi bizonyitékra vár.

Mig a jövő e vitás kérdés megoldhatására ujabb adatot hoz fel, lássuk Aranyosszék azon kiváltságleveleit, melyek jogtörténelmének alapját képezik. Ezek közt mint legelsőt és legfontosabbat kivonati fordításban közlöm itt III. Endre királynak 1291. márcz. 12-én (4-to idus martii) kelt kiváltságlevelét; ebben előadja, hogy: Aranos földén lakó székelyeink bemutatták boldog emlékű László király nagybátyánknak Turda vár Marus és Aranas közt fekvő birtokát érdeklő kiváltságlevelét, azon kéréssel, hogy azt beiktatva helybenhagynók és megerősitenők, mit mi szóról szóra minden változtatás nélkül átirunk s minden pontjában megerősitünk, a mint következik: László Magyarország királya stb. Tekintetbe véve az Oronos földén lakó székelyek azon hű és fontos szolgálatait, melyeket István királynak és nekünk is tettek, de melyeket hosszas lenne előszámlálni, azért csak a jeleniekre szoritkozunk, s kiemeljük, hogy midőn a kunok személyünk ellen fellázadtak, nevezett székelyek, nem tekintve semmi veszélyt, oly férfiasan és dicséretesen harczoltak, hogy sok tekintetben tetszésünket kinyerték; továbbá ugyanők akkor, midőn országunkat tatárok dúlták, zsákmányt és foglyokat hurczolva, nevezett székelyeink hazánk és lakóinak megmentéseért Turucho vára alatt a tatárokkal hősiesen megütköztek s ezernél több foglyot szabaditottak meg a sanyaru fogságból. Mi, kik az érdemek jutalmazására vagyunk hivatva, nevezett székelyeknek István király és nekünk tett nagy horderejű szolgálataikért Torda várnak Oronos nevü területét, mely az Oronos és Maros közt fekszik, s melyet már István király is nevezett székelyeknek adományozott volt, mi is nevezetteknek és utódaiknak adományozzuk örökösön visszavonhatatlanul felemlitett szolgálataikért és azon 80 lóért, melyet a mi szükségünkben tőlök kaptunk. Kelt 1289. sept. 18-án (quarto dec. kalend. oct.) György csanádi püspök keze által. Miért István és László királyok adománya értelmében Turda várának Oronos nevű területét, nevezetesen Felvinch, Eürmenes (Örményes), Hydasteluk (Hidas), Medyes, Dumburou (Dombró), Muhách (Mohács), Kerchecs (Kercsed), Bagyun (Bágyon), Kuend (Kövend), Turdavár (Várfalva), Chegez (Csegez), Igrechi, Pordoy, Kerekygház, Hory (Harasztos), Wyteluk, Polanteluk (Polyán), Fyuzeg, Bogach, Lyukyteluk, Zeteteluk, Kuchard (Kocsárd), Feligaz (Fejéregyház), Feuldvar (Földvár), Ketokluk, Turuskou várát (Toroczkó vár) közösen a tartománybeliekkel (commune cum provincialibus) Chiakoteluk (Csákó), Farkaszug és Obruthusa nevű helységeket, minden hozzátartozó erdőkkel, földekkel, vizekkel stb. nevezett kézdi székelyeknek adományozzuk örökösen, hegybenhagyva minden pontjában eldődeink erre vonatkozó adományait és kiváltságait. Kelt 1291. márcz. 12-én. Teodor fehérvári prépost alkorlátnokunk keze által s aláirva számos országnagy által [21] *.

Endre kiváltságlevelét Egyed Kolondus fia, Aranyosszék főkirálybirája és Dénes Tolon fiának az Oronos mellett lakó összes székelyek nevében tett kérelmére átirta és megerősitette I. Károly király 1313. július 4-én.

Zsigmond király kétszer erősiti meg Aranyosszék kiváltságlevelét. Először mint magyar király 1394. dec. 23-án (10 calend. januar) Márkos László, Nagyloki Tamás és f.-szentmihályfalvi Dénesnek az összes lakosság nevében előterjesztett kérésére; másodszor mint római császár 1436 jun. 6. (oct. idus mens. jnuii) Wárfalvi Székely Jánosnak (Adorján fia) az összes aranyosszéki székelyek nevében előterjesztett kérésére.

Mátyás király szintén kétszer biztositja Aranyosszék kiváltságait; először 1484-ben január 25-én (oct. cal. febr.) seenfalvi Thathár Kelemennek az aranyosszékiek nevében tett kérelmére átirja boldogemlékű eldődeinek István, László és Endre királyoknak hártyára irt s kettős pecséttel ellátott kiváltságleveleiket, s azokat helybenhagyja és megerősiti. Másodszor 1469. november 9-én (fer. 5 pr. a. fest b. Martini conf.) Budáról az aranyosszéki székelyek hű szolgálatainak jutalmául mindazon kiváltságaikat és szabadalmaikat, melyeket eldődeitől és tőle is nyertek, megerősiti s a vajdák, alvajdák, fő- és alkapitányoknak, fő- és alispánoknak meghagyja, hogy ezen kiváltságlevelet átolvasva visszaadják nevezett székelyeknek, s őket minden korábbi és jeleni szabadalmaikban és mentelmeikben megtartsák, és azokat mások által is megtartassák.

A nemzeti fejedelmek legtöbbje által szintén megerősitést sőt gyarapitást nyertek Aranyosszék kiváltságai; igy Izabella királyné Felvincz kérésére 1558. okt. 27-én átirta és megerősitette Mátyás király fennebbi kiváltságleveleit.

János Zsigmond 1568. decz. 17-én Fehérvárról kiadott okmányban mondja, hogy hivei bagyoni Gárda Antal, kertsedi Várfalvi Bálint királybirák, mészkői (meszkewi) Marai Gallus, Várfalvi János és György, szentmihályfalvi Erdeo János és György Aranyosszéki primorok a szék lakói nevében eleibe jövén, bemutatták Mátyás királynak hártyára irt megerősitő okmányát, melynek aranyfonalon csüngő pecsétjét Várfalvi János curiájából hol az okmány tartatott némely factiosus katonák ellopták, a mint azt a füzősinor helye is mutatja. Ezen megerősitő okmány magába foglalta Zsigmondnak római császárrá választatása előtt, és másik azután kiadott kiváltságlevelét, melynek meglevő pecsétje a pecsétfosztott Mátyásénak is valódiságát tanusitja. Benn foglaltatik ezekben László és Endre királyoknak is Aranyosszékről való adománylevele, melyeket fennnevezett aranyosszékiek kérésére beiktatunk. (Beiktatja szóról szóra Mátyás confirmationalisát), mi kik a királyok és fejedelmek viselt dolgait, velünk született hajlamnál fogva észlelni el nem mulasztjuk, s alattvalóink erényeit és érdemeit épp oly mértékben jutalmazzuk, miként a megtérni nem akarókat büntetjük, annyival inkább, mert a kik a haza biztonsága és fejedelmük méltósága megvédéseért magokat veszélynek kitették, illő, hogy méltán jutalmazva és szabadságaikban megtartva legyenek. Ez okon tekintetbe kell vennünk a mi székelyeinknek s kiválóan az aranyosszékieknek becsületességét, hűségét, s nagy szolgálataikat, melyeket minden időben a magyar koronának és eldődeinknek a magyar királyoknak miként a felhozott kiváltságlevelek is bizonyitják tettek, azután pedig a mi gyermekségünkben nevezetesen, midőn boldog emlékű anyánkkal a dalmata György barát álnoksága miatt Lengyelországba számüzettünk, kit atyánk szerzetesi szerény állásból kiemelve, váradi püspökké és kincstárnokává tett, s halálakor gyámunkká nevezett, de hálátlan roszaságában ellenségünk Ferdinánd királyhoz szegődve, trónunk- és hazánktól álnokul megfosztott. Azonban néhány év mulva megtérvén hazánkba, az aranyosszéki székelyek a legnagyobb hűséggel és kitartással igaz ügyünk mellé álltak, s bejöttünk után hogy egyebeket mellőzzek midőn Ballassa Menyhért kapitányunkat seregekkel Ferdinánd ellen küldenők, s ő minket rútul megcsalva, több alatta levő erődöt, mint Szathmár-Németit, Nagybányát stb. az ellen kezére játszott, s többeket árulásra terelve, ellenségesen fordult ellenünk, sőt benn az országban is sokakat eltántoritva, Udvarhely, Maros, Csík (Chyk), Gyergyó (Gyrgyo), Sepsi, Kézdi és Orbai székek székelyeit is az ellenünk való lázadásra inditotta. Akkor, midőn annyian ingadoztak, a mi aranyosszéki székelyeinket semmi bujtogatás, semmi igéret, semmi szorgalmazás tőlünk s igaz ügyünktől el nem tántoritá, hanem csakis a haza szeretetét és a mi méltóságunkat tartva szemeik előtt, hivek maradtak, s minden lázongástól visszatarták magokat. Most, midőn a külellenséget kivertük, a belsőket szétszórtuk, midőn a többi székely székek árulásukért bünhödtek, az aranyosszékieket a haza és hozzánk való hűségért meg kell jutalmaznunk, azért Mátyás király fenn, minden kihagyás nélkül beiktatott kiváltságlevelét daczára pecsétje hiányának helyben hagyjuk, megerősitjük: Kivesszük Felvincz városát, melyet még a forrongás előtt Aranyosszéktől elválasztottunk, s a többi székely városokkal, mint Zekel-Vásárhely, Udvarhely, Chyk-Zereda (Csik-Szereda) s más városokkal együtt a mi és országnagyjaink hatásköre és constitutiója alá véve, Aranyos földétől elkülöniténk és egészen felszabaditánk. Mindezek emlékére és erősségére hiteles pecsétünk alatt kiváltságlevél-alakban kiadatjuk korlátnokunk Chyaki (Csáky) Mihály keze által stb.

1576. ápr. 24-én Báthori Kristóf Kolozsvárról szintén ad ki Aranyosszéket érdeklő rendeletet, mely az ottani minden időben sajátságos birtokviszonyokra vet világot. Ebben mondja, hogy az aranyosszékiek jelentik, hogy az ottani gyalogok egy része ország szolgálatában levén, ottan semmi politikai rend nem tartatik s a kormányzatban a legnagyobb zavar uralkodik, azért a sorsolás alá eső birtokot a lakosok és gyalogok közt felosztani rendeljük, ugy hogy a népesség szaporodtával és a gyalogok fogytával, a gyalogok kezén lévő sors alá eső terület köztük és a lakosok közt oszoljon, viszont osztály alá jöjjön akkor, ha a gyalogok száma szaporodnék és a lakosoké apadna, hogy igy a föld mindenkor egyenlően oszoljon.

1585. apr. 4-én Báthori Zsigmond Kolozsvárról kiadott kiváltságlevéllel biztositja Aranyosszék szabadalmait.

1600-ban sept. 11-én a Tordán összegyült országrendei Aranyosszékre szintén kiterjesztik figyelmüket, kimondván, � hogy tekintetbe véve azt, miszerint az aranyosszéki lovag- és gyalogrend Mihály vajda ellen serényen és készséggel megjelent a haza védelmére, most, midőn az fel van mentve, országul biztositjuk az aranyosszékiek régi kiváltságait és korábbi szabadságaikat, sőt igyekszünk azt előre is vinni. Megértvén azon kivánságokat, hogy a perfolyam rövidittessék, megengedjük, hogy törvényük a százados hadnagy előtt kezdődjék, honnan fejedelem elé felebbeztessék, ugy egyebekben is, ha valami fogyatkozásuk van, hasznukra kivánjuk reformálni.

1612-ben jun. 26-án Báthori Gábor Fehérvárról ad ki egy igen fontos kiváltságlevelet, melyben előrebocsátja, hogy az aranyosszéki lovasok, gyalogok és libertinusok panaszolják, miszerint területüket, melyet őseik hősiességükkel szereztek, az azon levő szántókat, kaszálókat, erdőket, közönségesen nyilföldeket (igy), melyeket régen örökösen nejeik és gyermekeikre hagyhatólag birtak; most főbbjeik hatalmaskodása és visszaéléséből csak inkább idő szerint használhatják; azért tekintetbe véve azon nagy szolgálatokat, melyeket az aranyosszéki székelység eldődeinknek, s nekünk is midőn a haza szabadsága meg volt támadva tettek; s hogy az érdem jutalmazva legyen, rendeljük, hogy földeiket, erdeiket stb., melyeket őseik hadi érdemeikért örökösen nyertek, ezután is örökösen mindkét nemre kihatólag birják.

Az aranyosszékiek Bethlen Gábor alatt is hű bajnokai voltak a hazának. 1616-ban a fellázadt Homonnai Györgynek Gombos András és Sarmassági Zsigmond alatt beinditott hadai ellen Kamuthi Balázs és Cserényi Farkas alatt az aranyos és marosszékieket küldötte, kik Dézsnél szétverték Homonnai sergeit, valamint hű ragaszkodással vettek részt a magyarországi hadjáratban is, miért 1628-ban jul. 22-én Bethlen Gábor megerősiti Aranyosszék kiváltságait Patko János a fejedelmi tábla esküdt jegyzője és rákosi Filep Istvánnak a szék nevében tett kérésére.

A fejedelmi biztositások mellett a törvényhozás részéről nyert kedvezményekben is részesült Aranyosszék; igy 1630-ban az eddig Fehérvárra küldeni kellett rendkivüli őrök kiállitásának kötelezettsége alól mentetnek fel az aranyosszékiek , az 1634-ki törvényczikk pedig kimondá, hogy az aranyosszékiek mind publicatio, mind egyéb szabadságokban fogyatkozás nélkül megtartani igértetnek, továbbá �némely tisztek azon ürügy alatt, hogy Aranyosszék régen Torda vármegyéhez tartozott árendát követelnek, de az 1655-ki articulus mint székely szabadsággal birókat az alól felmenti� .

Hogy Aranyosszék diplomatariuma kiegészitett legyen, ide iktatom egy ujabb időben felmerült okmánynak kivonati forditását, mely sok tekintetben, de főleg azért érdekes, mert az aranyosszéki régi nép osztályozásra és e szék ős faluira nézve is igen becses adatokat nyujt. Ez a gy.-fehérvári káptalan valamely emberének titkos jelentése, mely a káptalan miriszlói (Myryslo) birtoka és az aranyosszéki székelyek közti határkérdést tárgyalja. A jelentés igy hangzik: a mult időkben a káptalan myryslói birtoka és az aranyosszéki székelyek közti határ felett per és versengés támadván, János a káptalan decánja azon kérdésére, hogy a székelyek határjárási okmánynyal birnak-e? az illető feleli, hogy e határok iránt semminemű irott adat kezökben nincsen. Tudja meg uram, hogy a székelyek kiváltságlevelében a van, hogy László király a lázongó kunokat engedelmességre szoritani nem tudván, a székelyeket hívta segélyre, kik a kunokat legyőzték, valamint a tatárok felett is Truzko váránál győzelmet arattak volt. Ezen érdemeikért László király Aranyos földjét az alább megnevezendő helységekkel, melyek notán a felség kezére mentek volt, 1291-ben a székelyeknek adta, mert azelőtt Aranyosszék nem volt székely terület, hanem Thorda várához tartozott. Azt a székelyek elfoglalván, magok közül 6 kapitányt a Hatnem (igy) szerint válásztottak és azon helyre megszálltak. A székelyeknek adott helységek ezek: Felwincz, Ewményes, Hydasthelke, Meggyes, Dombro, Mohách, Kerchyed, Bagyon, Kemend (Kövend), Thordawár, Chegez, Igrechy, Pordán, Kerekegház, Hary, Wythelek, Polyanthelek, Fyzegh, Bogáth, Lwkythelek, Zethethelek, Kochyard, Felegház, Trozkovár közös tartozandóságaival (commune cum pertincutiis) Chakouthelek, Fakaszeg és Abroghawasa, de ezekről semminemű beiktatást vagy határjárást nem találhatunk, csak szóval mondják a székelyek, hogy ők tudják a határvonal hollétét. Azért mit jobbnak itéltek, tegyetek. Után van téve, hogy a ki e relatiot adja, az a káptalan lekötelezettje az évenkint kapott provisióért, de nevét a haláltól való félelem miatt elhallgatni tanácsos.

Ezen okmányból azt látjuk, hogy Aranyosszéken is, miként a többi székely székekben, megvolt a hat nemre való felosztás, s igy alaptalan Gál László azon állitása, hogy Zsigmond király idejében Kézdiszékben csak 5 nem találtatván , Aranyosszékre egy egész nem költözött ki, mert az ide kitelepültek a mint ez okmány tanusitja mind a hat nemből valók voltak, s uj telephelyükön is megtarták a hat nem szerinti ős felosztás rendszerét. Megvolt továbbá itt is miként az ős Székelyföldön a lófő (primipillus), azaz háboru esetén lóháton insurgáló és gyalog (pixidarius) rendre való felosztás, melyhez később a primorok, libertinusok és jobbágyok osztálya is járult, ezen utóbbi az által lett itt nagyobb, mint a Székelyföld többi székeiben, hogy Hidas, Örményes, Csákó, Inakfalva, Veresmartnak szabad székely lakói, kik a többiekkel fejenkint keltek fel, Bethlen Gábor hadjáratából tömegesen hazaszökvén, büntetésből jobbágyságra vettettek . Azonban nevezett faluknak nem összes lakossága lett jobbágygyá, mert a kik a hadban maradtak továbbra is, megtarták székely szabadságukat; a jobbágyságra vettettek is igen sajátságos viszonyok közt éltek, mert jobbágyok csak személyökre nézve voltak, de birtokukat székely jogon birták s földesuraik hatalma arra nem terjedt ki, a leányok fiu nemlétében örököltek, s ha katonához mentek férjhez, a birtokot átvitték, továbbá az 1618. kolozsvári art. szerint a királybiró előtt és nem dominale forumon pereltek.

Fenn közlött okmányunkban érdekes azon aranyosszéki ős faluk előszámlálása, melyeket III. Endre kiváltságlevelében is feltalálunk, de a melyek itt némileg eltérő variánsok szerint fordulnak elő. Az akkor fennállott faluk közül ma már több elpusztult, vagy másba olvadt be, mig más ujak alakultak. Aranyosszék ős faluinak nyomozását már többen kisérték meg, de mivel mind csak a név némi hasonlatosságát vették irányadóul, s a helyszinén való kutatást mellőzték, meghatározásaikat többnyire hibásan tették. E hiányt helyreütendő, e munka folytán egyenkint fel fogom keresni Aranyosszék ős faluinak feledékenységbe sülyedt fekhelyeit. De itt is előleges tájékozás kedveért felemlitem azt, hogy az Endre kiváltságlevelében előszámlált 28 falu közül ma nem létezik tizenhárom, melyek a következők: Medyes , Igrechi , Pordoy, Kerekygház , Wyteluk, Fyuzeg , Bogach , Lyukyteluk , Zeteteluk, Feligaz , Ketokluk, Farkaszug és Obruthusa ; de helyettük alakult más hét, azon időben nem létezett, falu u. m.: Veresmart, Inakfalva, Alsó-Szentmihályfalva, Felső-Szentmihályfalva, Mészkő, Sinfalva és Rákos.

A fennebbiekből ismerhetjük Aranyosszék alakulását, jogtörténelmét, népének osztályzatát, szóval: multjának főbb mozzanatait. Most már áttérhetünk jelenére.

Aranyosszék, a mint nevét az Aranyos folyótól nyerte, ugy annak főbb része is e folyam vidékén helyezkedett el, azért mindenek előtt magát a névadó folyót teszszük vizsgálatunk tárgyává, főleg folyamvölgyének azon részét, melyet Aranyosszék foglal el.

Az Aranyos legrégibb latin neve Crisola, későbbi Auratus; latin és magyar neve egyiránt aranytartalmától ered; mert aranyerekkel dús hegyek közt hömpölyögvén, homokja mindenütt aranyport tartalmaz, oly nagy mennyiségben, hogy a mint Fridvalszky mondja, az Aranyos porondjának rendszeresitett mosásából több aranyat lehetne nyerni, mint a sziklákban való terhes és bizonytalan bányászat által. Az Aranyos és Zanoga csúcson �Fontina in costa Bihariei� nevű forrásból ered 5570 láb tengerszín fölötti magasságban; tehát Magyarország összes folyói közt csak is a Vág ered magasabbról, s igy az Aranyos e tekintetben második helyet foglal el. Folyamhossza kanyargásaival 18, egyenes vonalban csak 10 mfd. Solcsváig keletre, onnan Tordáig északkeletre, Tordától Egerbegyig ismét keletre foly. Egerbegynél csaknem egyenes szögletben megtöretve, hirtelen délirányt vesz egész Hadrévig, hol délnyugat irányba fordul Maros-Koppándig, hol a Marossal egyesül. Szélessége Tordánál 26 öl, középmélysége 5 láb. Egész esése 4718 láb, tehát mfdenként 262 láb, miből kifolyólag Magyarország összes folyamai közt esési mérv szempontjából negyedik helyet foglal el, mert csak az Iza, Nagy-Szamos és Talabor birnak az Aranyosnál nagyobb eséssel. De ily nagy esése inkább havasi pályáján jön elő, mert Tordától tövéig (Marosba szakadásáig) csak 14 lábot esik, miből egy mfdre alig jön harmadfél láb. Az Aranyos viz környéke 50 � mfd, folyamkörnyékén 103 helység van, miből Aranyosszékre csak 10 csik. Im ezekben van foglalva röviden az Aranyosnak általános pályaköre. A mi Aranyosszékre eső szűkebbkörű folyamvidékét illeti, az Aranyosszék határát Borévon alól a jobbról beszakadó Fehérpatak és Örvénykőnél lépi át, egy mfdnyi vonalon magas sziklahegyek közé fogott hegyszoroson halad; de a mint Aranyosszék első faluját, a havasszélen őrködő Várfalvát eléri, azonnal kibontakozik a hegység szűk korlátai közül, s szép nyilt téren hömpölyög végig, mely még egyszer Sinfalvánál egybeszorul, de azután az egy mérföld, sőt alább 1 és 1/2 mfd széles és 3 mfd hosszu Keresztesmezővé, hazánknak e legszebb, legemlékesebb terévé tágul ki. E tér nyugati oldalán huzódnak el a nyugati Kárpátok gyönyörűen csipkézett legszélről eső sziklagerinczei, azok közt előtérben a székelyek dicsőségéről fennen beszélő Székelykő, idább a csodás Tordahasadék fehérlő bércze, egyik történelmi másik természeti nevezetességnek tárháza, mindkettő pedig Aranyosszéknek határbércze . A havas nagyszerüsége csak ez egy oldalról bámultatja magát, mert a tér többi oldalait lankás bérczek övezik. Ezek közt terül el a Keresztesmező kettős tere; mert északi oldalán, hol az Aranyos lesiet, van a tér mélyebben fekvő völgyülete, melyhez délről egy (30 40 lábnyival) emelkedettebb fensik csatlakozik, az ugynevezett Bogáth, mely délről a harasztosi dombokig nyúlik, keletről pedig az Egerbegynél délirányt változtató Aranyos mélyebb völgyülete által van szegélyezve. De ezen sima, lapályos fensík nem más, mint az Aranyos völgynek lépcsőzete, s egykori folyamtere , és igy az emlitett térnek kiegészitő része, mert a kettő együtt képezi az emlékszentes tette Keresztesmezőt. E lépcsőzetes téren terül el Aranyosszék tekintélyesebb része. Kezdetben a folyam mindkét partjára kihatólag , később annak csak jobb partjára szoritva, sőt keletről ettől is egy darabig eltávolitva. A tér kezdeténél, a havas alján van mindjárt Várfalva és az azzal egybeépült Aranyos-Rákos; a Rákosnál lefolyó mellékpatak (csegezi patak) fejében fenn a Székelykő oldalán fekszik Csegez, Aranyosszék legmagasabban fekvő helysége. A csegezi patak és a balról beszakadó Hesdád , előhegyei által képzett szorulatba fekszik Sinfalva, kissé alább az Aranyos balpartjának magaslatán elhelyezkedett Mészkő és a tér közepén hosszan elhuzódó felső és alsó Szentmihályfalva, melyek közt a község körében eredő Csiga patak fut végig, s szakad az Aranyosba. Itt már elkezdődik a tér kettős redőzete, a Szent-Mihályfalvától délre emelkedő fensikkal, melynek hegyek közé benyomuló két völgyecskéjébe Aranyosszék legtekintélyesebb két községe, Kövend és Bágyon helyezkedett el.

Alább a balpartilag beszakadó Rákos pataka torkolatjában Torda büszkélkedik, mely itt Aranyosszéket nemcsak a folyam balpartjáról szoritja el, hanem vármegyéjének területe fenhéjázva nyomul át Keresztesnél a jobb partra is. Azonban az ezen alól következő Aranyos-Polyánnál ujból tért foglal Aranyosszék, s nemcsak a folyam jobb partjáig nyomul, hanem azontúl is egy keskeny területet igénybe veszen; de itt is csak búcsút venni jön kedves folyamához; mert a bitorló Tordavármegye Gyéresnél ujból átnyomul az egykor Aranyosszékhez tartozott jobb partra , s Aranyosszék csak a bogáthi fensik ormáról hol mostani határa elvonul nézi kedves névadó folyamát, melylyel mint Aranyossal többé nem is találkozik, mert az, mielőtt Aranyosszék határát ujból érinthetné, Maros-Koppándnál a Marosba temetkezik.

A belszékelyföldről jövő főfolyamnak rokoneredetű hullámaival egybeelegyedve, együtt simulnak el a Székely-Kocsárdnál ismét előnyomuló Aranyosszék virányain, ekként csatolván ragyogó hullámszalaguk által a gyarmatot az anyaföldhez, mintha gyöngéd szeretettel hoznák el az anyahon áldását a távolban levő gyarmatnak; s valójában, ezen egybecsatolási kötelék áldásosan is hat, mert a folyamvölgy termékenységének jótékonyságát élvezik a jobb parton elhelyezkedett Székely-Kocsárd, Székely-Földvár, Veresmart, Felvincz és Inakfalva.

Aranyosszék többi falui hegyek közé fogott szűk völgyekbe helyezkedtek el. E völgyek legtekintélyesebbike a Létom patak-völgye, mely a Keresztesmezőt délről bekeretelő hegylánczolat déli oldalán kezdődik, s északról délnek tartva, Felvincznél (mely torkolata előtt fekszik) szakad a Marosba. Ezen másfél mfd hosszuságu völgyen halad át a torda-felvinczi országút, s bár a közlekedés fővonalába esik, mégis a folyam vidékén eső faluk nem a fő, hanem annak jobboldali mellékvölgyeibe feküsznek. A legfelső Farkaslik pataka által átfolyt, ily nyugatról keletnek tartó mellékvölgyben fekszik Kercsed, az ezzel párhuzamosan futó Hosszupatak (Lalung) völgyében Mohács, és az ezzel egyenközüleg lefolyó Dombróvize völgyében Dombró. A Létom patakát keletről övező hegylánczolatból ered a Kocsárdnál Maros völgyére érő Egyház- vagy Roszpatak, melynek völgyületébe Harasztos rejtőzködik. � Még három faluülte völgye van Aranyosszéknek; egyik a Székelykőn eredő Válye-Obursi (patak) völgye, mely északról délnek tart, s Nyirmezőn felül szakad az Enyed vizébe, ennek völgyébe van eldugva Hidas, másik Keletről nyugatnak tartó völgyecskében Örményes; és végre a Miriszlónál Marosba ömlő legszélső völgyben Csákó rejtőzködik.

Aranyosszék határa e szerint északról Szind, Torda és Keresztes területe, keletről Tordavármegye aranyosi járása; délről Felső-Fehérvármegye m.-ujvári és enyedi járása Décse és Füged határával; nyugatról a peterdi völgy, a Torda város által birt Királyerdő és a toroczkói völgy.

Az ezen határok közé fogott Aranyosszék fekszik az északi szélesség 46° 21' 0" 46° 33' 0"-ig és a keleti hosszuság 41° 13' 0" 41° 33' 0"-ig. Egész kiterjedése tesz 6¹²⁰/₁₆₀₀ mfdet. Felső hossza keletről nyugatra, vagyis a Székelykő nyugati ormától Polyán határának keleti széleig 3 folyó mfd; alsó hossza a Székelykő déli kifutványaitól, vagy az Oláh-Rákos felé menő Válaszúttól Kocsárd határának keleti széléig 3 1/2 mfd. Szélessége északról délnek, vagyis a Tordahasadék Lonyomos kövétől Csákó déli határszéléig 2 1/2 mfd, s ugyanennyi Polyántól a felvinczi határszélig. E szerint Aranyosszék oly szabálytalan négyszögidomú területet képez, melyet északról és keletről az Aranyos, délről a Maros foly körül, mig nyugatról a Székelykő és Muntya bérczormai zárnak el. De havas-közeli fekvése daczára, Aranyosszék éghajlata annyira enyhe, hogy a szőlő mindenütt, még a havasalji falukban is tenyészik. A tereit öntöző két folyam és az abba ömlő számos patakok környéke mindenütt termékeny, s a székely nép ismert szorgalma következtében a földmívelés virágzó helyzetben van; még a havasalji faluknak silányabb köves területén is képes az ernyedetlen szorgalom gazdag termést idézni elő.

Aranyosszék hajdan erdőkben is gazdag volt, a községek erdei mellett a széknek is voltak nagy terjedelmű ugynevezett szabad erdei, melyeknek egy részét tilalomban tartotta, mig más része Aranyosszék összes faluinak szabad használatára volt bocsátva. A szék szabad erdeinek választott erdőbirája volt, ki és az alája rendelt erdőpásztorok fizetésüket a szék pénztárából kapták. Az erdőbiró a kihágókat és prédálókat saját pecsétjével idézte maga elé, melyre mindenki tartozott megjelenni; az erdőpusztitók ellen vizsgálatot rendelt, bírságot szabott, melyet a politikai hivatalok felhajtottak: szóval saját intézkedési és itélethozatali joggal volt felruházva; támogatására a szék közgyülései is gyakran felszólaltak s szigorú büntetéseket szabtak az erdőirtók, égetők és pusztitók ellen; de a szigorú őrködés még sem mentheté meg ez erdőket, mert a havasalji faluk, a hogy népességük szaporodott, hovatovább több irtványokat tettek az erdők között, azokat szántók- és kaszálóknak felfogva, mit a szék gyülése a havasalji nép megélhetése tekintetéből elnézett; de 1729-ben a további irtást betiltotta, a mészégetést, tüztevést, szántóföldek törését és a fának külpiaczokra való hordását 12 frt büntetés terhe alatt eltiltotta; azonban a polgári hatóság ily őrködését eredménytelenné tette a jogtiprásban mindig örömét lelő katonai kormányzat, mert ahogy Aranyosszék havasalji falui, Bágyon, Hidas, Mohács, Dombró, Csákó és Örményes lakói a határőri székely huszárezredbe 1764-ben bevonattak, hogy az erőszakosan feladott fegyver viseléséhez kedvet adjanak: 1766-ban Jellachits nevű ezredesük és Majershaim nevű őrnagyuk engedélyt adott a szék szabad erdeinek elfoglalása és tetszésük szerinti használatára. A szék közgyülése ezen önkényes eljárás ellen óvást tett, pert indított; 1782-ben a guberniumhoz folyamodott, 49 db eredeti okmánynyal bizonyitván be, hogy a kérdéses szabad erdők minden időben a szék tulajdonában voltak, s azt engedélye következtében az alsó kerület községei épp ugy használták, mint a havasalji faluk, s kérte, hogy ha azoknak már fel kell osztatni, a szék összes falui közt osztassanak fel. A gubernium átlátva a szék igazát, az erdők felosztásának eszközölhetésére elrendelte az egész szék területén a birtokösszeirást, hogy az kulcsul szolgáljon a szék köz-erdeinek felosztásánál.

Ezen összeirást falunként és egyénenként igen nagy munkával végre is hajtották az erre kiküldött bizottságok, azt felterjesztették a kormányszékhez, a székgyülések mindenike szorgalmazta az erdőfelosztást, feliratai a kormányszékhez és udvarhoz egymást érték, de igazságot sehol sem találhattak, mert Brennus kardja mindenütt a katonaság részére nyomta a mérleget; a szék szabad erdeinek nagy része azután is a felső faluk kezei közt maradt, s mivel ezek megtarthatása iránt szintén nem voltak tisztában, mig kezeik közt volt, a lehető legtöbb hasznot igyekeztek abból kivenni, neki estek azért a Székelykő és kifutványain levő ős erdőknek, s azt oly kiméletlenül irtották, pusztitották, hogy rövid időn kopárokká lettek a bérczek ormai, s azon roppant erdőség, mely czélszerű és rendszeres kezelés mellett ezred éven át fedezhette volna az egész szék szükségletét, néhány évtized alatt letaroltatott elannyira, hogy jelenleg Aranyosszék felső faluinak is igen csekély, alsó faluinak pedig semmi erdeje nincsen.

Hogy az itten végbevitt vétkes pusztitásról fogalmunk lehessen ide iktatom a szék szabad erdeinek jegyzékét.

1. A mohácsi, kercsedi, bágyoni és hidasi határ közt, melyet a mohácsiak foglaltak el 1780-ban.

2. Csomos, Galambos és Várfalvilyuk nevű erdők.

3. Fejérpatak, Tyukmonyos, Lóhus, Határbércz, Mezőhavas, Csomorfő, Kötsumó, Buzapatak-feje, Nagy- és Kis Hegyes, Remete, Totvaj és Nadas nevű erdők az Aranyos jobb oldalán az Aranyos-Szorostól a Székelykőig.

4. Az Aranyos baloldalán Berkesz felé.

5. A Székelykőn, a Székelyvár alatti ugynevezett Bartakert, Tölgyesbércz, Várpataka, Leányok vára, Vereslyuk, Pleasa, Pestyere corbi, Kosztamare és a Nagy-Erdő nevű erdők, melyeket 1762-ben a hidasiak foglaltak el.

6. A Csere, melyet 1762-ben a csákói és örményesi katonaság foglalt el.

7. A gerendás úttól nyugatra eső Szőkemál és Csegezi Rio, ezt a bágyoni katonaság foglalta el.

8. A Tordahasadék bérczén a Monaszteriánál.

Ezen roppant terjedelmű erdőségeket lassankint mind elfoglalták a felsőjárás falui. 1790. oct. 24-én a foglalásnak némi színt adandók, a katonaság által még el nem foglalt közerdőkre nézve egy ideiglenes erdőfelosztást hoztak létre, s azt 1797-ben a tiszti jegyzőkönyvbe be is iktatták. Mi ellen az erdőktől eltiltott alsó járás falui erélyes óvást tettek, pert kezdettek, mind ez egészen 1848-ig huzódott el; ez év jun. 14-én kezdődött székgyülés harmadik napján, midőn a gyülésen már nagyon kevesen voltak jelen, az alsó járás faluinak jogigényeire nézve azon káros határozatot hozták, miszerint a szék szabad erdei és praediumai iránt a status quo fentartása kimondatott, ugy hogy ugy az erdők, mint a praediumok és a bogáthi szabad földek örökösen azoknak kezén maradjanak, kik azokat e határozathozatalkor birják; eltörölték ekkor a bogáthi constitutiót is, fenhagyva annak érvényét a már azelőtt megkezdett perekre nézve. Korszerű és szükséges volt mindenesetre az ingadozó birtokviszonyok és birtoklási jog rendezése mindenütt, de az volt főleg Aranyosszéken, hol e tekintetben a legsajátságosabb, mondhatnók kezdetleges szabályok voltak alkalmazásban: a hon minden polgárait, annak minden talpalatnyi földjét felszabaditó e nagyszerű korszakba (1848) többé beilleszteni nem lehetett azon a tulajdonosi jogot függőben tartó állapotot, annak rendezése elodázhatatlan volt; de mindenesetre azt rögtönözni, miként történt, nem kellett volna, mert azáltal a Maros-menti faluk, melyek azelőtt sem a szabad erdőkből, sem a praediumokból részeltetést nem nyertek, meg lettek kárositva. Az alsó faluknál némileg szerencsésebb volt a szék, mert a szék szabad erdeiből, habár letarolt állapotban is, sikerült megmenteni, és mint szék közvagyonát biztositani 3 darab erdőt, ugymint: 1-ször a Székelykőn a Székelyvár területét, mely 13 hold, s melylyel egybefügg a Székelyváralja vagy Gesztegalja és a Galambos a Várhegy alján; továbbá a Székelykő keleti oldalán Kettőshányás és Bartha-kerte nevű erdőket, melyek összesen 96 hold terjedelmüek.

2-szor: a várfalvi határon a Kishegyes alatt az ugynevezett Kökényesmezőt, Agyagosvontatót az Aranyos mellett levő Asztalkőig.

3-szor: a tordai hasadéknál levő Monaszteriát, melyből 160 holdnyi terület iránt a szék pert folytat Peterd- és Szinddel.

Az egykor szintén a szék szabad földjeihez tartozó praediumok, Medgyes, Zsidóvár, Liketelke, Ujszent, Körtvélyes, Fejéregyház leginkább Felvincz használati birtokában levén, a megörökitéskor a felvinczi határhoz csatoltattak, Bogáth, Füzes és Élecs praediumok több faluk közt oszlottak fel aszerint, amint azt 1848-ban birták. Erdők, praediumok mellett az széknek taxát fizetett zsellérei is voltak, még pedig 23 Veresmarton, 12 Inakfalván, 6 Földváron , ezek 1848-ban szabadultak fel.

A fennebbiekben van Aranyosszék közbirtokainak története egybefoglalva, már most ezeknek ismeretével hozzá kezdhettünk e szék politikai felosztása és berendezésének észleletéhez.

Aranyosszék két járásra volt és van felosztva: felső és alsó járásra.

A felső járáshoz a következő 10 falu tartozik: Bágyon, Csegez, Sinfalva, Kercsed, Kövend, Mészkő, Aranyos-Rákos, Alsó-Szentmihályfalva, Felső-Szentmihályfalva, Várfalva.

Az alsó járásba egy mezőváros Felvincz és 11 falu van beosztva, ezek a következők: Csákó, Dombro, Székely-Földvár, Harasztos, Hidas, Inakfalva, Székely-Kocsárd, Mohács, Örményes, Aranyos vagy Székely-Polyán és Veresmart.

A megye élén a főkirálybiró áll, ki a székelyek ős szokása és törvénye szerint választás által lett azzá. Tisztsége állott egy alkirálybiró, két dulló, fő- és aljegyző, pénztárnok, levéltárnok stb. Ezen beosztás napjainkban is főbb vonásaiban meg van tartva. Országgyülésre Aranyosszék a legrégibb időkben három, később két követet küldött. A törvényszék oszlott derék- és alszékre, abban a fő-, ebben az alkirálybiró elnökölt; tagjait alkoták választott és fizetéses rendes ülnökök s nagyszámu tiszteletbeli ülnökök. Volt e mellett Aranyosszéknek mozgó (ambuláns) törvényszéke is, mely minden évben legalább kétszer rendre járta a falukat, minden faluban helybeli esküdteket (conuratores) vett fel 6-8 személyt, s a kisebb bűntények, kihágások, verekedések, sőt kisebb jogügyi kérdésekben is itéletet hozott. Az ily mozgó törvényszékeknek elnöke rendszerint az alkirálybiró volt, tagjai fő- vagy aljegyző és a helyi esküdtek; szerkezete nagyban hasonlitott az esküdtszékekéhez. Ezenkivül volt a bogáthi biróság, melynek szerkezetéről majd alább.

Azon időben, midőn Aranyosszéken is, mint a Székelyföld többi részében, mindenki katona volt, s vész idején az egész népesség tartozott fejenkint felkelni, a hadügyek élén egy elein a vajdák, később a fejedelmek által kinevezett főkapitány állott; ez alatt volt egy főhadnagy (ductor nobilium) és három mezei hadnagy; ezek, valamint a főhadnagy is, minden évben a politikai tisztviselőkkel együtt ujra választattak.